„(…) Én nem akarom meg semmisíteni a románokat, nem hídfőállás az autonómia a velük szembeni háborúhoz. Nem ellenük akarok építkezni hanem velük. Nem akarom őket kirekeszteni sehonnan, még akkor sem, ha egyes egyedeiknek ez a szándéka velünk. Értsük meg, hogy nekünk jobbnak kell lennünk. Jobbnak a múltbelieknél, jobbak a maiaknál. Békét kell teremtenünk a térségben, le kell zárnunk az elmúlt hosszú korszakot. De nem várhatunk, míg a másik meg nem teszi az első lépést, mert akkor soha semmi nem fog történni.

Naponta írják mindkét oldalon a félreinformáló, primitív, lázító cikkeket. Ezzel óriási nézettséget és mocskolódó ál-vitákat generálva. Miközben a szerkesztők kezeiket dörzsölik győzelmükben, a gyűlölet tovább nő és terjed. Minden egyes megosztással ehhez járulunk hozzá, minden egyes megosztással leromboljuk a tegnapi munka egy részét. Úgy vagyunk mint Kőmíves Kelemen, nem haladunk az építkezéssel. Be kell hát falaznunk az uszítókat, s rögtön épül majd a béke és megértés vára. S ha elég erős, lesz a megértés fala, kibírja majd az idő s a gyűlölködők ostromait.(…)”