„Akkora az ötletválság a választási csatára készülő közéleti szférában, hogy az első számú közellenség még mindig a leköszönni készülő elnök. Azt eddig is láthattuk, hogy a kormányoldalon minden kudarcért a jó öreg tengerészt szidják immár két esztendeje, de hogy a jobboldali választási szövetségnek a felmérések szerint leginkább esélyes jelöltjétől se teljen többre érdemben a játékos elnöktől való elhatárolódásnál, az már egyenesen nevetséges. Egy felkészült, felelős államférfi szerepére készülő ellenzéki jelöltnek pont a távozni készülő elnök dobott fel csak az utóbbi hetekben néhány olyan kampánylabdát, amikkel fájdalmas találatokat lehetett volna bevinni a kormányoldalnak.
Élhetünk a gyanúval, hogy tulajdonképpen visszatért az egypártrendszer negyedszázaddal a rendszerváltást követően. Adva van a Nagy Húsosfazék Párt, és ennek a különböző tagozatait látjuk egymással torzsalkodni az időnkénti választásokkor megszerezhető hatalom felett. A felelős kormányzás, az adófizetők sorsa sokadlagos szempont a regáti politika boszorkánykonyháiban. Így csak annyi marad nekünk, hogy a rosszak közül a legkisebb mellett próbáljuk letenni majd a voksunkat.”