Párhuzamos világok

Az eső elállt, a nap beindult, a tusványosi szabadegyetemmel együtt. Egy órakor kezdődött az akció a MISZSZ sátorban.

A politikus és más emberfajták,

ez volt a beszélgetés címe. Demeter Szilárd moderátor elárulta, hogy a munkacím eredetileg kicsit meredekebb volt: Mocsok politikusok. De hát ennyi politikus jelenlétében mégsem lehetett ilyen címet adni a csevelynek. Habár a beszélgetés ideje alatt politikus a környéken nem volt.

Az egyik meghívott, Demeter András vállalkozó se ért el a beszélgetésre. Maradt tehát a másik két meghívott: Lakó-Péterfi Tünde civil aktivista, blogger (a „hetvenötezer egybanis”-történet főszereplője), illetve Bakk Dávid Tímea, a Transindex szerkesztője. Vagyis csak olyanok ültek a beszélő asztalnál, akik nem politikusok. A másik fél hiányzott.

Demeter Szilárd azonnal meredeken indított. Igaz-e a feltételezés, hogy minden politikus lop, csal és hazudik. A válaszokból az derült ki, hogy bizony vannak politikusok, akik lopnak. De olyanok is, akiknek túl nagy a hüvelykujjuk, így aztán nem fér be a kezük a közös fazékba.

Továbbá sajnálatos ténynek tűnik, hogy politikusaink képtelenek háttérbe szorítani a személyes érdekeiket, amikor arról a bizonyos érdekérvényesítésről van szó. Dolgoznak ugyan a közért, de inkább csak választási kampányban. És ezért talán az a tágabb értelemben vett válság a felelős, amely a kapitalizmust és a neoliberális demokráciát sújtja. És ezek szerint hiába akartunk (akárki legyen is ez a „mi”) demokratikus rendszert 1989-ben, ha egyszer pont az a rendszer hibás, amely a hatalmat korlátozza, amit a politikus megszerez azáltal, hogy demokratikus úton megválasztják.

És éppen itt kezdődne a civil szféra szerepe. Számon kérni az érdekérvényesítést, illetve kritikusan reagálni a felelőtlen politizálásra. Persze a baj az, hogy

nem igazán létezik civil társadalom.

Formálisan megvan ugyan, de sok polgár úgy érzi, elég baja van a saját megélhetésével. Mások nem értik, mi a fenét csinálnak a létező civil szervezetek. Az emberek örülnek, szurkolnak, főleg virtuálisan, de nagyjából ennyi.

Amúgy poénosan: van civil társadalom, de a tagjai nem tudnak róla. Márpedig amíg ez a dolgok állása, igencsak nehéz közelíteni egymáshoz a két párhuzamos világot: a politikusokét és a civil szféráét.

Szintézis helyett: az erdélyi magyar civil szféra létezik, vannak bajnokai, olyan emberek, akik politikainak is nevezhető tetteikkel mozgósítani tudják a tömegeket, közérdeket tudnak érvényesíteni, magyarán, politikát tudnak folytatni politikán kívüli eszközökkel. Viszont amíg ez a civil szféra nem válik sokkal szervezettebbé, ugyancsak sziszüphoszi munkának ígérkezik a politikusokra fegyverként fogható nyomásgyakorlás.