„Vol­tak esztendők – főként a kezdetekben –, amikor a román–magyar viszony taglalása kapott hangsúlyos szerepet, aztán szép lassan kikoptak, eltűntek a vitára hajlandó, nyitottabb román szereplők, s háttérbe szorult e párbeszéd. Évek jöttek, amikor az erdélyi magyar–magyar viszony kapott főszerepet, új pártok, új vezérek tűntek fel, volt, hogy sikerült, volt, hogy nem egy asztalhoz ültetni őket. Aztán a Kárpát-medencei magyarság vezetőinek találkozóhelyévé vált Tus­ványos, az egyre jobban éledező autonómiaformák egyik fő hirdetőjévé, de tünedezett a párbeszéd, egyre inkább a hasonlóan gondolkodók összejövetelévé alakult.
Pár éve tetten érhető, hogy kopik, jelentő­ségét veszíti a politika Tusványoson. Politi­kusok ugyan eljönnek most is szép számban, előadások, beszélgetések is szerepelnek a programban, de érdekesebb, izgalmasabb témákat boncolgatnak a kisebb sátrakban oktatáspolitikáról, gazdaságról, turizmusról, fejlesztésről, környezetről, médiáról vagy akár irodalomról, zenéről, színházról.
Tusványos átalakult politikacsinálóból társadalomszervezővé, és ez így van rendjén. Hisz túllépve mindazon, ami elválaszt, szakmai kérdésekbe kapaszkodva lehet jövőt tervezni, építeni.”