„Csakhogy Romániában a hatalom a szakértelem helyett a törvények megkerülésében jeleskedő politikusoknak, azok komáinak, baráti köreinek, klienseinek a kezében van. Azok osztozkodnak rajta, akik legfeljebb plágiummal szerezhetnének doktori címeket. A tudás számukra veszélyt jelent: éppen a kompetencia teljes hiányára épülő uralmukat szavatoló rendszert fenyegeti.
A harvardi diplomás pedig a Romániából nézve az Óperenciás tengeren túli Amerikában nem ehhez szokott. Ott az ország elnöke – a világ pillanatnyilag leghatalmasabb embere – ha szakembereket invitál a Fehér Házba, akkor először is civilizált hangnemet használ. Aztán meghallgatja őket, és általában hallgat rájuk, nem akar okosabbnak tűnni náluk – hiszen éppen a véleményükre volt kíváncsi. Traian Băsescu helyett ő legfeljebb annyit kérdezett volna a pénzügyek tudorától, vállalható-e a társadalombiztosítási adó 5 százalékos csökkentése, igenlő válasz esetén pedig zöld utat adott volna az intézkedésnek. Traian Băsescu azonban egyáltalán nem a gazdasági élet fellendítésére gondolt. Egyetlen célja a kormányfő lejáratása volt – nem véletlen, hogy nyilvánosságra is hozta a beszélgetés szövegét.
Amit aztán később az államfőhöz közelálló, a gazdasághoz, pénzügyekhez és egyéb tudományokhoz sem értő, de az ország fejlődési ritmusát dirigálni akaró botfülű politikusok a napokban véghezvittek Ioana Petrescuval, az minden külföldi, rangos egyetemen tanuló fiatalt csakis arra ösztönözhet, nehogy véletlenül is hazajöjjön. Még rokoni látogatásra sem – inkább családját hívja ki magához, mert a román rossz példa igencsak ragadós, és idehaza alighanem korpa közé keverednének.”