Ezért aztán szegény Horváth Annának ünneplés helyett olyan kellemetlenkedő újságírói kérdésekre kellett válaszolnia, mit szól ahhoz, hogy a főnöke szerint a kolozsvári városháza bíróságon támadja meg a kétnyelvű helységnévtábláról szóló döntést.

Ilyenkor örvendek annak, hogy Kisbácsba szól a személyi igazolványom. Tudja, polgármester úr, ha lenne szavazati jogom Kolozsváron, elképzelhető, hogy önre voksoltam volna a legutóbbi önkormányzati választáson. Most pedig azon rágódom, hogyan kerüljem el a közhelyesség csapdáit: írjam azt, hogy háhá, ennyit ér a multikulti sikerpropaganda, hogy tudtuk mi azt előre, a példás magyar–román együttélés Kolozsváron (is) csak illúzió, hogy a farkas levedli a szőrét, de a szokásait soha? Mindez olyan unalmas.

Olvasson még:

Hogy ki a fenét zavar, ha a város kulturális és társadalmi életében igen jelentős súllyal jelen lévő nemzeti közösség nyelvén is ott díszeleg az a nyamvadt felirat? Európa jövendő ifjúsági és (talán) kulturális fővárosának határában. Hogy ne csak az európai fogyasztásra szánt katalógusokból derüljön ki, a Magyar Napok milyen fontos mozzanat a város életében, mondjuk.

Apropó Kolozsvári Magyar Napok. Ön pontosan tudja, mert rendszerint kenetteljes szónoklatot szokott tartani az egymás iránti tiszteletről, sportosan, ingujjra vetkőzve, hogy mit jelent húsz-harmincezer ember a Főtéren, és hogyan hangozhat, ha ez a tömeg, tegyük fel, egyszerre kezd pfújolni, esetleg Kolozsvár feliratú táblákat emelgetni a magasba az ön beszéde alatt. Nem tudok én persze semmit előre, csak mondom, hogy ha netalántán, véletlenül. (De azért a mindenféle etnikumú civil aktivisták hegyezhetik a fülüket, elvégre nem csak Billy Idol-koncert van a világon.)

Nézze, én eléggé szedett-vedett származású ember vagyok, bánsági vér, székelyföldi gyermekkor, miegymás, de Kolozsvárt idestova több mint másfél évtizede magaménak vallom, e orașul meu, és nagyon szarul esik, hogy ki kell mondanom: nem tudok jó szívvel szurkolni ennek a kulturális főváros projektnek. Így nem. Nem jó érzés katalógusmagyarnak lenni. Elcseszte a napomat, polgármester úr.

Egyébiránt boldog születésnapot, bármikor is legyen, nem készülünk meglepetéssel.

Képünk természetesen montázs, Kolozsvár polgármestere tudtunkkal sosem pózolt ilyen feliratú pólóban. Az illusztráció képszerkesztőnk, Erdély László munkáját dicséri.