Elvtelen kompromisszum

Az az oldal kerekedett felül az RMDSZ-ben, amely a kormányzást célnak és nem eszköznek tekinti, s ezáltal ismét bebizonyosodott, hogy sokan vannak az RMDSZ-ben, akiknek saját pillanatnyi jólétük fontosabb az általuk képviselt közösség jogainál.
Hirdetés

„Tovább legitimálnak egy kormányt, amely – mint ismeretes – a MOGYE magyar főtanszéke létrehozásának megtorpedózásával került hatalomra, magyarellenessége pedig azóta sem mérséklődött.

És itt nemcsak a Gheorghe Funart is lassacskán überelő Bogdan Diaconura gondolunk, hiszen a legalsó szintektől a legfelsőkig – ha enyhébb is, de – hasonló mentalitás jellemző. Amikor már semmi egyéb nincs a talonban, soha nem ódzkodtak előhúzni a magyar kártyát, és borítékolható, hogy ezentúl sem fognak.

Ehhez a díszes társasághoz szegődött négy hónapja az RMDSZ. És miközben Erdélyben és a Partiumban még olyan alapvető jogokkal sem élhetünk, mint az anyanyelvhasználat a közhivatalokban, sziszifuszi harcot folytatunk a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezéséért – hogy a történelmi elnevezések használatáról ne is beszéljünk –, az autonómia pedig szitokszó számba megy a román közösség előtt, külföldről csak annyi látszik, hogy az önmagát a romániai magyarság legitim képviselőjének nevező alakulat kormányon van.

Pontáék elődei, amikor az RMDSZ-szel közösen kormányoztak, legalább adtak a látszatra, s csak a háttérből bojkottálták például a kisebbségi törvény elfogadását. Most viszont a hivatalos politika része a magyarellenesség, s ha egyébben nem is, de ebben még Victor Ponta és Traian Băsescu is egyetért. Ilyen körülmények között kimondható, az RMDSZ-nek egyáltalán nem sikerült visszafognia partnereit, hiába ígérték, hogy kormányról többet lehet tenni, mint ellenzékből.”

Hirdetés