„Ok a kilépésre, hogy több hónap után sem teljesült az RMDSZ-szel kötött koalíciós szerződés mindegyik pontja. Ugyancsak nyomós ok, hogy a miniszterelnök mindmáig késlekedik a másod-harmadvonalbeli kinevezésekkel, gondolok például a Maros megyei prefektusra. Aztán itt a legfrissebb ok neve: Titus Corlătean, a magyar-román viszonyok mumusa. A külügyminiszter előbb einstandolta a marosvásárhelyi és nagyváradi magyar konzuli irodák megnyitását, majd helyet kért Romániának abban a perben, amelyet az őshonos kisebbségek képviselete tárgyában indított az Európai Bizottság. Ha a román diplomácia vezetője mindezeket partizánakcióban, Ponta tudta nélkül cselekedte, az ugyanúgy nagy baj, mintha főnöke tudtával, támogatásával és biztatásával tette volna meg.
Bármiről essen szó mostanában, percig se feledjük: novemberig a hazai belpolitikában minden az elnökválasztásról szól, megeshet tehát, hogy a szocdem matematika szerint a kivonás művelete következik, Ponta első fordulós győzelmének előfeltétele a kormány magyartalanítása. Milyen szépen is mutatna, ha a jelöltség augusztus elsejei formális vállalásáig ellenzéki sorba lehetne kényszeríteni az RMDSZ-t. Oda a komor német fickó mellé. Ráadásul mennek maguktól, ha nem tetszik nekik a per, amiben Románia partnere az Európai Unió, az RMDSZ-nek pedig… Na kik is?
Közben van még két, a kormányon maradás, illetve a kilépés szempontjából lényegi elem. Ugyebár e napokban készül el az újabb székelyföldi autonómia-tervezet, amit az RMDSZ vezetői közlésük szerint kormányerőként óhajtanak a törvényhozás elé terjeszteni. Hogy e szép szándék milyen eredménnyel kecsegtet, arról nem nyitnék vitát, viszont az jó lenne, ha a sok térképészkedés közepette egyszer ennyi energiát és figyelmet fektetnének a közoktatás helyzetének a javítására. Tessék már megnézni a magyar fiatalok bukásának arányát a képességvizsgán és az érettségin!”