„A minap egy nyilvános tévévitában újfent bebizonyosodott, hogy a román politikum és a média hogyan képzeli el a „többségi demokráciát”. A nagy összeröffenéshez az adta a puskaport, hogy az RMDSZ újfent felemlítette Székelyföld területi autonómiájának kérdését, s igényelné, hogy az országos közvita tárgyává tétessék. Hát nem kell ennél vörösebb posztó a román nacionalizmusnak, mely kínjában újra és újra a többségi elvre hivatkozik, mintha bármilyen számbeli fölény magát az igazságot testesítené meg.

Bár attól, hogy többségi szavazással el lehet utasítani valamilyen jogos elvárást, nem az igény lesz hamis és túlzó, hanem a tőle való makacs elzárkózás. Még akkor is, ha ezt úgy teszik, hogy szüntelenül az önmaguk által összetákolt alkotmány leghazugabb, de egyenesen tabunak kikiáltott bevezető passzusára hivatkoznak mindannyiszor, miszerint Románia „nemzetállam”. Ez a szemenszedett hazugság aztán „jogforrása” minden további jogfosztásnak. Úgy lehet hivatkozni rá, ragaszkodni hozzá, akár a keresztény-zsidó világ a tízparancsolathoz, a hithű mohamedánok a Kába kövéhez. Kritika nélkül, kábán. A tízparancsolathoz való hasonlítás egy kicsit sántít, de a másik, az döbbenetesen igaz és találó.

A nagy tévés hőzöngés jeles szereplői nem csupán azt nehezményezik, hogy az RMDSZ egyáltalán valami országos közvitát igényelne az autonómia ügyében, hanem azt is, hogy a román politikai szereplői nem eléggé egységesek a magyarok autonómiáskodásának letörésében, szószólóik elhallgattatásában, pedig pártállásra való tekintet nélkül ez lenne a kötelességük és a hivatásuk. Nem az ország dolgainak jobbra való fordítása, nem a civilizált világhoz való valamelyes felzárkóztatás, nem! Egyedüli küldetésük a nemzetállam érinthetetlen szentségének megvédése.”