Alkony, de nem végnap

Ugyanúgy, ahogy az ISIS legyőzése szükséges, de nem elégséges feltétele Irak visszanyerésének, az ISIS legyőzése szükséges, de korántsem elégséges tétele az al-Kaida felszámolásának is.
Hirdetés

„Jogos kérdést tettek fel nekem a minap, s bár nemleges válaszom könnyen jött, azóta töprengek, hogy talán árnyalnom kellett volna a gyors feleletet. A kérdés az volt, hogy át fogja-e venni az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIS) nevű szunnita szélsőséges csoport a hatalmat az al-Kaida fölött. A válaszom továbbra is nemleges azzal a kiegészítéssel, hogy túl nagy a különbség a két (nem oly rég még egy) egység között, és bár még egy ideig előnyben lesz az ISIS az anyaszervezet al-Kaidával szemben, azért az előbbi harcegység marad, az utóbbi meg annak létrehozója. A Szíria és Irak egy-egy részét uraló szervezet, amely a nevét nemrég változtatta Iszlám Államra, vasárnap kiáltotta ki az Iszlám Kalifátust, amely az iraki Dijalától a szíriai Aleppóig tart. A kalifa a szervezet vezetője, Abu Bakr al-Bagdadi lett. (…)

 
Az ISIS mindezen túl, akkor sem kormányzó, hanem végrehajtó képességekkel rendelkezik, és ezt egyelőre egyetlen érvvel támasztom alá. A hadászati tankönyvek egyik vissza-visszatérő és nem új figyelmeztetése, hogy amennyiben valaki nem akar háborút veszíteni, úgy ne küzdjön két fronton, az ISIS pedig épp ebbe a csapdába terelte be magát: mintegy 10 ezer emberét már megosztotta Szíria és Irak között. Ha Szíriát egyelőre nyugvópontnak nevezhetjük (?), Irak minden bizonnyal el fogja onnan vonni a harcosokat, vagy az ottani sikersorozat csapatlétszámmal való támogatása miatt, vagy egy esetleges kudarcsorozat szintén létszámnöveléses helyrehozásáért.”
Hirdetés