s bár utóbbiak kicsit kapálóznak a frigy bizonyos feltételei ellen, de önmagában véve az a tény, hogy egy ilyen aktus napirendre kerülhet, és úgymond megfontolás tárgyát képezheti, rengeteget elárul a román belpolitika működéséről.

 

Mert mi is történik itt? Ez a két, pártnak látszó érdekérvényesítő csoportosulás (a Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Liberális Párt) anno közös kormányt alakított, ami aztán szétment, majd egymás legádázabb ellenfelei lettek, a nemzlibek összeálltak a szocikkal, közben volt egy bal-jobb nagykoalíciós intermezzo, már meg sem tudom számolni, a szoclib összefogás hányszor erőszakolt ki népszavazást az akkor még a demlibek védnökének számító államfő leváltására, a szoclibek közösen kormányoztak, demlibek ellenzékben, közben ők is szakadtak, de a szoc és lib utak is különváltak, most pedig elrakják az összes kést, és a nemzlibek a demlibekkel készülnek – hogy is mondják ezt – fuzionálni. Huhh. Török Gábor legyen a talpán, aki ebben kiismeri magát.

 

Török Gábornak persze könnyű dolga van. Mert a magyar politikai életről 

 

 

Anyaországi olvasóink kedvéért, a helyzet valahogy így néz ki (a pártokat teljesen random módon társítom, mert így működik Romániában): a Fidesz összeáll az Együtt-PM-mel, válaszul a KDNP kiválik és szövetkezik a Demokratikus Koalícióval, majd a szövetségbe beemelik az LMP-t és a Jobbikot, a Fidesz koalíciót köt az MSZP-vel, de elveszítik a választást, az Együtt kiszáll és különalkut köt a Jobbikkal, ez szétrobbantja a kormánykoalíciót és az ellenzéki szövetséget is, végül a DK és a Fidesz egyesülnek és megnyerik a választást. Tudják követni? Nyugi, már én sem.

 

 

nem beszélve az ide-oda ingázó politikusokról. Visszaút mindig van. Nem egyszer, sokszor. Sosem lehet biztos benne a polgár, hogy a szavazatát valóban arra adja-e, akire, mert könnyen elképzelhető, hogy megkapja csatolt áruként azt is, akit a legjobban utál és aki ellen szavazott.

 

Úgyhogy mi csak egy kávét kérünk, hátradőlünk és várjuk az esti meccset.

Címlapkép: Erdély László