Az, hogy a hétvégén a nemzeti liberálisok elnökükké ütötték Klaus Johannist, nem nagyon érte el az ingerküszöbömet. Először is, mit bánom én, ki a PNL vezetője, aztán meg a nagyszebeni német polgármesterről eddig is megtudhattuk, amit akartunk. Oké, azon kívül is, hogy jó városgazda, mert ez a szebenieket talán vigasztalja, minket viszont cseppet sem. Az vigasztalna például, ha csúcspolitikusi babérokra törve nem akarná jobbról előzni a román nacionalistákat, de hát nem adják ingyen a pártelnöki széket.
Volt ott azonban egy fontosabb mozzanat. Minden jel szerint ezek komolyan gondolják
a nemzlib párt egyesülését a demlib párttal,
s bár utóbbiak kicsit kapálóznak a frigy bizonyos feltételei ellen, de önmagában véve az a tény, hogy egy ilyen aktus napirendre kerülhet, és úgymond megfontolás tárgyát képezheti, rengeteget elárul a román belpolitika működéséről.
Mert mi is történik itt? Ez a két, pártnak látszó érdekérvényesítő csoportosulás (a Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Liberális Párt) anno közös kormányt alakított, ami aztán szétment, majd egymás legádázabb ellenfelei lettek, a nemzlibek összeálltak a szocikkal, közben volt egy bal-jobb nagykoalíciós intermezzo, már meg sem tudom számolni, a szoclib összefogás hányszor erőszakolt ki népszavazást az akkor még a demlibek védnökének számító államfő leváltására, a szoclibek közösen kormányoztak, demlibek ellenzékben, közben ők is szakadtak, de a szoc és lib utak is különváltak, most pedig elrakják az összes kést, és a nemzlibek a demlibekkel készülnek – hogy is mondják ezt – fuzionálni. Huhh. Török Gábor legyen a talpán, aki ebben kiismeri magát.
Török Gábornak persze könnyű dolga van. Mert a magyar politikai életről
sok szörnyűséget el lehet mondani (tényleg), de ez elképzelhetetlen.
Anyaországi olvasóink kedvéért, a helyzet valahogy így néz ki (a pártokat teljesen random módon társítom, mert így működik Romániában): a Fidesz összeáll az Együtt-PM-mel, válaszul a KDNP kiválik és szövetkezik a Demokratikus Koalícióval, majd a szövetségbe beemelik az LMP-t és a Jobbikot, a Fidesz koalíciót köt az MSZP-vel, de elveszítik a választást, az Együtt kiszáll és különalkut köt a Jobbikkal, ez szétrobbantja a kormánykoalíciót és az ellenzéki szövetséget is, végül a DK és a Fidesz egyesülnek és megnyerik a választást. Tudják követni? Nyugi, már én sem.
Romániában ez mindennapos,
nem beszélve az ide-oda ingázó politikusokról. Visszaút mindig van. Nem egyszer, sokszor. Sosem lehet biztos benne a polgár, hogy a szavazatát valóban arra adja-e, akire, mert könnyen elképzelhető, hogy megkapja csatolt áruként azt is, akit a legjobban utál és aki ellen szavazott.
Úgyhogy mi csak egy kávét kérünk, hátradőlünk és várjuk az esti meccset.
Címlapkép: Erdély László