„Demokrácia-deficittel magyarázzák a jelenséget, miszerint a klasszikus, hagyományos pártok évszázados múlttal rendelkeznek, az akkor aktuális társadalmi feszültségek képviseletére és megoldására jöttek létre, s ma már nagyon nem ugyanazok az érdekkülönbségek tagolják a társadalmat. A demokratikus berendezkedés szokásjoggal és törvényekkel körülhatárolt játékszabályai teljesíthetők a jelöltállításban, miközben messziről kiszagolható, hogy az adott párt mindössze egy kis pénzt akar kivenni a közösből. (A valódi pártokat az különbözteti meg, hogy nem kis pénzt akarnak kivenni.)

A magyarországi (és romániai, szlovákiai stb.) helyzetet még az is fűszerezi, hogy a rendszerváltással felszínre emelkedett politikai elit teljes mértékben lejáratta magát. Az antikommunista jelszavak már erőtlenül zengenek, a szétosztható vagyon pedig rég gazdára talált. A társadalom apátiába süllyedt, csökken a részvétel aránya a választásokon, a demokrácia üresjáratban forgat kiürült fogalmakat.

A Kétfarkú Kutya Párt jelszavai (örökélet, ingyensör) semmivel sem hülyébbek, mint a parlamentben ülők demagóg puffogtatásai (rezsicsökkentés, több demokráciát, európai béreket).”