„Tiszteljük és szeretjük más népek étkeit, kultúráját — hangzik el mindig a politikai pártok hangoskodóinak a szájából. Kevés szó esik viszont arról, hogy mennyire ismerjük egymás kultúráját, vagy legalább mindenki a saját közösségéét. Számtalan esetben olyan személyek emlékére állítanak szobrokat, akiknek nem sok közük volt Szatmár megyéhez, de azért mert magyarellenes volt, példaképpé kell emelni.

Nagykárolyban is elkezdődött a szoborháború: Ferdinánd király és I. C. Brătianu, a Nemzeti Liberális Párt volt elnöke és a Román Akadémia tagja szobrának keresnek helyet, előzőleg Szatmárnémetiben II. Rákóczi Ferenc és Avram Iancu „került egy kalap alá”. Érzékenyek a magyarok, érzékenyek a románok, a jelek pedig azt mutatják, hogy rohamosan elértéktelenedik a kultúra, nagy teret hódít a történelemhamisítás, azzal, hogy a politikai elit egyre kevesebb intelligenciával bír, háttérbe szorulnak azok az emberek, akik még rendelkeznek tudással és ismeretekkel. Az érzékenység legfőbb formája a sovinizmus, a soviniszták nagy része pedig a tudatlan rétegből kerül ki.”