„Az Európai Unió szigorú pénzügyi szabályzói, a Nemzetközi Valutaalap protekcionista, főként a bankok érdekeit szem előtt tartó politikája oly mértékben fékezi ennek a régiónak a fejlődését, hogy ma már az is kérdés, miként lehet úgy toldozni-foldozni a fennálló rendszert, hogy legalább azt meg lehessen őrizni, amit eddig sikerült tető alá hozni.
S mint kiderült, sem a kormányt, sem a valutaalapot, sem az Európai Központi Bankot, de még a nemzeti jegybankot sem érdekli az adók mértéke, csak az, mennyi pénzt tud begyűjteni a kincstár. Mifelénk például, miközben a vállalati befizetéseket próbálnák öt százalékkal olcsóbbá tenni, az egész apparátusnak azon jár az esze Bukaresttől Brüsszelig, miként és honnan lehetne az így kiesett pénzt behajtani.
A túlzott adóztatás végül is mindig a feketegazdaság malmára hajtja a vizet, az állami bevételek apadnak, Romániában például arról beszélnek, hogy jelen pillanatban 15 milliárd euró marad behajtatlanul.
Vajon mi történne, ha nemcsak a társadalombiztosítás összegét csökkentenék öt százalékkal ősztől, hanem például az áfát is? Minden eddigi tapasztalat szerint növekednének az állami bevételek. Mert a vállalkozók zöme idegenkedik az adócsalástól, szereti nyugodtan álomra hajtani fejét.”