„Józsi bácsi az őrkő idegenvezetője. Mesél arról, hogy milyen nehéz így élni, a mély szegénységben, egyik napról a másikra. Mesél az omladozó falról. Aminek egyik felén magyarok laknak, a másikon a színes putrik esnek szét. A fal állítólag azért áll ott, hogy a disznók ne menjenek át. A malacok járhatnak. A cigányok a disznók. Józsi bácsi azt mondja, a vezetőség nem tesz semmit, hogy jobb legyen. A polgármester szerint a falat nem lehet lebontani, mert rengeteg a panasz. A fal két oldalán élő emberek képtelenek az együttélésre. Amíg a láthatatlan falak állnak, lyukak nélkül s magasan, addig fölösleges lenne lebontani az igazit, mert még több feszültséget gerjesztene. A kommunikáció hiánya már régóta probléma az itt élő két kultúra között.
Sepsiszentgyörgy többnyire magyarlakta székely város. Ezek a szintén kisebbségben élő emberek nagyon értenek a kiszorításhoz, megalázáshoz. Nem moshatod le az autómat, mert cigány vagy. Nem dolgozhatsz virágüzletben, mert esztétikai botrány lenne. Étteremben ne szolgálj ki, sötét a bőröd. Elképzelhetetlen, hogy létezik ember, aki erre nem támadással válaszolna. Amilyen a mosdó, olyan lesz a törülköző. Nem dolgozhatok? Köpni kell! Leköpni az egész világot, elmenni tücsöknek, hegedülni egy életen át, a csőlátású hangyák meg csak dolgozzanak. Józsi bácsi szerint ez sosem lesz másképp. »Az ember addig gyűlöl, ameddig él. A bántásból addig jut, míg marad. Mindegy, hogy cigány vagy magyar. De a gyűlölködés minden népben ott van.«”