„A nagykorrupció mindent behálózó hínárjában ugyanis lassan nem lesz olyan ismert közéleti tisztségviselő, akire ne lehetne valamilyen kisebb vagy nagyobb visszaélést rábizonyítani. Mellettük szinte eltörpül a zsebekre, lakásokra, gépkocsikra stb. szakosodott, sikkasztásra vetemedett »kisstílű« tolvajok serege, akik a romániai büntetés-végrehajtási intézetek visszajáró albérlőinek számítanak. A politika, a labdarúgás, a helyhatósági irányítás s a biznisz mélyvizeiben úszó »nagyhalak« kezén milliók fordulnak meg, s az alvilág úgy fonódik össze a politikával, hogy Caragialét, ha feltámadna, világraszóló tragikomédiák megírására ihletné. A legutóbbi »gumicukor«, amivel az elektronikus és az írott sajtó teleszórta a közvéleményt, az államelnök testvérének a nevéhez fűződik. (…)
Az ügyészi státusban tetszelgő kormányfő pedig, aki sikeresen kimentette magát a plágium vádja alól, tegnap reggel már az államelnök lemondását kérte. Ha mindezek után tanulságot kellene megfogalmazni, a lényeg mindössze annyi lenne, hogy a hatalom már régen nem közérdeket szolgál ebben az országban, ahol korrupció tenyészik a parlamenti tisztségek védelmet nyújtó paravánja mögött. Ezért adózhatunk nagy-nagy tisztelettel a kivételeknek. A jövőbeli kilátás pedig az elit elítéltek befogadására alkalmas luxusbörtönök építése vagy az immunitást nyújtó tisztségek számának további növelése lehet.”