A Stockholm-szindróma

A rendszerváltozás bűvöletében sokan úgy gondoltuk, hogy végleg meghaladtunk egy rossz, embertelen gyakorlatot, eljutottunk a demokrácia virágos rétjére, ahol szép eszmék és szép asszonyok sétálgatnak.
Hirdetés

„Valamikor a szocialista tábort is, miközben egységesnek tűnt és összetartónak, szabdalták belső feszültségek, például kínai–orosz határviták. És ilyesféle híradások (úgynevezett mínuszos hírek) számoltak be a történésekről: „Parasztnak öltözött kínai fegyveresek támadtak meg két békésen arató szovjet kombájnt, a kombájnok először viszonozták a tüzet, majd elhagyták Kína légterét.”

Úgy sejtem, a fejlett világ hírközlése azóta teljesen átalakult, és ezen belül a magyarországi nyomtatott sajtó szerepe is megváltozott. Nosztalgiánk tárgya: ifjúkorunk sajtója.

Begyűrűztek a világtrendek, például az országos napilapok példányszáma drasztikusan csökkent (többségében tízezer példány alá), másrészt az olvasó és véleményformáló emberek átvándoroltak az internetre. De nem hiába vagyunk egyediek minden téren itt Európa közepén, nálunk még őriz a nyomtatott sajtó valami hagyományos presztízst és a politikában kivételezett szerepet.”
 

Hirdetés