„A hatalom nagy dolog, s azt alaposan be kell biztosítani, Victor Ponta és baloldali bagázsa ezért cimboráskodott össze nagy hirtelen a PPDD-vel, a világszélhámos tévéhörcsög alvilági és félvilági figurákból toborzódott pártocskájával, hiszen néhány percent is számíthat a serpenyőben. Ponta még nem mondja ki ápertén, hogy bizony indul az elnökválasztáson, de erősen pedzegeti, hogy párttársai és szövetségesei erre ösztönzik, ösztökélik, sőt kényszerítik, hát végső soron fel kell áldoznia kormányfői székét, habtestét és nyugalmát az ország, a nemzet ügye oltárán. Hogy így lesz, arra akár mérget is vehetnénk, de Pontának van érzéke a drámaisághoz, s tudja például, hogy mi fán is terem a kivárató „szüszpansz”. Magyarán: drámai feszültség.

Szóba kerülhető baloldali riválisai voltaképpen nincsenek, s hiába emlegetik Oprescu bukaresti főpolgármester nevét, az most az egyszer nem rúg labdába. Talán nem is akar. Mircea Geoană szeretne, de számára erősen savanyú a szőlő, s hangsúlyozza is szorgalmasan, hogy ő is jó lenne, de Ponta a legjobb… Ő legfennebb ezüstérmes. Csakhogy az államelnökségnél nem osztanak ezüstérmeket, aki győz, az győzött, aki veszített, az veszített. S így van ez a jelöltséggel is.”