„Az addig egymást vadul szapuló ellenségek két fő okból ítéltethettek kibékülésre. Az egyik ok, illetve cél az Európai Néppárt megerősítése – ez a társaság soha sem volt finnyás azt illetően, hogy honnan és milyen eszközökkel szerzi tagjait és szavazóit. A másik ok az, hogy a novemberi elnökválasztást Romániában minden áron a jobboldallal akarják megnyeretni. Ennek érdekében át kellett fogalmazni a tétet. Míg az utóbbi időben a választások az államelnök hívei és ellenségei közötti pankrációról szóltak (és rendre utóbbiak győztek), most a játszma ismét a jobboldal és a baloldal harcává alakulhat, bizonytalanabb kimenetellel.
Nem tudni pontosan mindebben a legnagyobb román politikai zsaroló- és átállóművész szerepét. Eddig lenyűgözően kavarta. Felejthetetlen volt, ahogy egy nap alatt elorozta a gyanútlan Petre Romantól a demokrata pártot, majd ahogy egy éjszaka alatt baloldali-szocialistából jobboldali-néppártivá tette, a liberálisoktól átvett mamelukokkal feldúsította (»drága Stolótól« úgy fújta meg könnyek között az elnökjelöltséget, hogy a derék idegroncs mai napig nem tudja, mi történt vele…), de most a viharos események mintha őt, az ország első emberét is kissé meghaladták volna. Úgy tűnik, egy magasabb játék zajlik, amelyben a Nagy Kombinátor is csak egyszerű sakkfigura, átalakulásra esélytelen gyalog. Küldött ő már a liberálisok várudvarába trójai falovat (bizonyos Frunzăverde és Stănişoară urakat), de a mostanit szemmel láthatóan nagyobb hatalmasságok irányítják. Mindenkit összezavarva, jobboldalon és baloldalon, elöl és hátul, fent és lent.
Tehát Klaus Werner Johannis… Az e héten ötvenötödik születésnapját töltő vidéki fizikatanár, nagyszebeni polgármester – a jobboldal legvalószínűbb államfő-jelöltje, miután 2009-ben (a PSD, a PNL és az RMDSZ javaslatára) miniszterelnök-jelölt volt… A nemzeti liberálisok (üs)tököse, aki a száznegyven esztendős román történelmi párt legélére a felvételétől számított egy év alatt jutott fel. Mondhatjuk nyugodtan: Németország favoritja (a szülei már több mint húsz éve kitelepedetek, Bajorországban élnek). Maga a nyugalom és tekintély, az ünnepélyes Wille und Vorstellung. Bár nevezték már az államfő kísértetének is…”