Búcsú a Daciától

Kevés dolog jobb kifejezője az erdélyi életmódnak és -érzésnek, mint a régi Dacia.
Hirdetés

„A Daciás lét bizonytalansága mindig is vetekedett az erdélyi lét bizonytalanságával, s egyben ki is fejezte azt: a találékonyság szükségszerűségét a továbblépéshez, a segítségnyújtás és együttérzés nagyszerűségét, de a nemzetiségi önmegerősítést is. A magyar Dacia-tulajdonosok például gyakran a románokat okolták kínjaikért, mert azért azt a vak is látja, mi lett a jó francia Renault-ból ugyebár. Az, hogy erdélyi magyarságunk ilyenné lett, egy kicsit a Daciának is köszönhető az emléktábla-avatások, koszorúzások és politikai csatározások mellett. 

 
Talán nem véletlen, hogy az utolsó régi Daciák törlésével a forgalomból egykor jelentésteli fogalmaink, szimbólumaink is megkopnak, kiürülnek. Persze itt vannak az újak és mások, mint például a székely zászló, amely önmagában egy vászondarab volt farúdon csupán. De ha nyugati autónkkal lehajtunk ötven kilométeres autópályánkról, loboghat körülöttünk bármilyen zászló, lelkünk mélyén azért tudjuk: politikai rendszerek jönnek és mennek, de a Dacia-életérzés belénk égett, a Dacia-életérzés örök.”

Hirdetés