„Immár sokadik alkalommal kell azzal szembesülnünk, hogy egyes, magukat nemzeti érzelműnek és hazafiasnak mondó magyar körök pont akkor és pont úgy nyilvánulnak meg, amikor és ahogy a legtöbbet képesek ártani a magyar kisebbségi jogok bővítésére vonatkozó igényeknek, az autonómia ügyének.

Amikor december elsején soviniszta román szervezetek Sepsiszentgyörgyön provokálták a magyarokat, ők azonnal be is dőltek a provokációnak, és sikeresen asszisztáltak ahhoz, hogy a magyarellenes provokációról szóló beszámolók helyett a román illetékesek a csendőrséggel dulakodó magyar szélsőségeseket ábrázoló képeket mutogatva bizonygassák a nemzetközi közvélemény előtt: a magyarok továbbra is irredenták.

Aztán a március 10-ei székely szabadság napi felvonulás sem érhetett véget hasonló jelenetek nélkül Marosvásárhelyen, a magyar nemzet nagyobb dicsőségére. Most meg olyan képek terjednek, amelyeken fegyvernek látszó tárgyakat tartó, fekete símaszkos alakok a kelet-ukrajnai orosz elszakadási törekvéseket üdvözlik, majd egy másik molinón ugyanők székely zászlóval a székely autonómiát hirdetik.

Vagyis újfent teljes mértékben úgy viselkednek, hogy minden egyes megmozdulásukkal a magyar törekvéseket elutasító román hatalom érdekeit szolgálják. Ezek után már nehéz nem összeesküvés-elméletekkel operálni, és azt vélelmezni, hogy – miközben az egyszerű résztvevők talán nem is tudnak róla – olyan szolgálatok állnak mögöttük, amelyeknek az az érdekük, hogy bizonyos megnyilvánulásokra vegyék rá őket, amelyektől ők ugyan igazi szabadsághősöknek hiszik magukat, valójában azonban a nemzetközi diplomáciában a lehető legjobban ki lehet használni tetteiket a kisebbségi jogkövetelések lejáratására.”