Szerző: Magyari Lajos
2014. június 5. csütörtök, 07:26
Minekünk céljaink elérésében, létkérdéseink megoldásában nem pártos marakodásra, kicsinyes mellveregetésre van szükségünk, hanem összefogásra, az egységes akaratnyilvánításra, valamilyen még meglévő közös erő fenntartására.

„A borúlátóbb becslések szerint is a jó másfél milliós hazai magyar nemzetrész ugyanannyi képviselőt tudott küldeni az Európai Parlamentbe, mint a félmilliós felvidéki magyarság. Kettőt. Most ne akadjunk fel azon, hogy Szlovákiából egy magyar és egy vegyes párt reprezentánsa jutott be, hiszen magyar nemzetiségű mindkettő, s magyar és magyar között különbséget tenni nem az én ízlésem szerint való. Erdélyből küldhettünk volna három-négy, sőt öt képviselőt is Brüsszelbe, de nem így történt, s az okokat nem lehet csupán a választási kedv példátlan megfogyatkozásával magyarázni, mert a széthúzásnak és a marakodásnak legalább annyi szerepe volt az „alulteljesítésben”, mint az érdektelenségnek. Az RMDSZ levonhatja az érzékeny visszaesés tanulságait, csak az EMNP korifeusai hallgassanak, akik rejtett vagy nyíltabb ellenkampányt folytattak… 

Egy szó, mint száz: minekünk céljaink elérésében, létkérdéseink megoldásában nem pártos marakodásra, kicsinyes mellveregetésre van szükségünk, hanem összefogásra, az egységes akaratnyilvánításra, valamilyen még meglévő közös erő fenntartására. Lobogtathatunk mindenféle statútumokat, szidhatjuk látatlanban az egymásét, legfennebb nevetni fognak rajtunk a korlátlan hatalmat gyakorló többségiek, hiszen láthatják: tőlünk aztán igazán nem kell tartani. Amíg egymást esszük, oly ártatlanok és kiszolgáltatottak vagyunk, mint a legelesettebb koldusok.

Különben töredelmesen bevallom, ez az egész statútumosdi nem igazán érdekel, mert a tervezetekben egyáltalán nem látok célt, legfennebb eszközt. A cél az autonómia lenne, de az egyre távolodó álomnak látszik a statútumok partizánháborújában."

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/3189
Amint az várható volt, a szövetség 33+10 tulipánossal vág neki az európai parlamenti választásoknak.
Miért is van az, hogy annyi ön- és közveszélyes tragacs gurul a mioritikus haza közútjain? Az ember elolvassa a cikket, és örökre elmegy a kedve a használt autóktól.
Az abszurditás határát már rég túllépte ez az ügy, de még mindig lehet fokozni.
Ha Románia első kisebbségi államelnöke ilyen csigasebességgel dönti el, mi legyen, mi ne legyen, a végítélet is lejár, mire végre határozottan kimond valamit.
A századik válogatottságát ünneplő Dzsudzsák Balázs passzaiból születtek a horvátok elleni gólok.
Pert veszített a MOGYE, elő kell kaparnia a mindeddig rejtegetett dokumentumokat.
Igen szoros versenyben a folytonosság legyőzte a változást.
Mert az erre használható pénzt a kormány a helyi klientúra zsebébe tömi, ugyanis négyévenként ők működtetik a szavazógépet.
Nem elég, hogy Magyarország folyton ki akarja szakítani Erdélyt a mioritikus haza testéből, a Fekete-tenger felől egyre közeleg a nagy orosz mackó.
Még megérjük, hogy a mioritikus haza lesz a Hadúr Jani a kerületben.
Nem időutazáson vett részt Kolozsvár polgármestere, „csak” az Európai Bizottság start-up konferenciáján, melyet Kolozsváron szerveztek.
Ok, csak vicceltünk, egyből kitalálja.
Az állam sajnálta a pénzt az oktatására, Strasbourg most erkölcsi kártérítés kifizetésére kötelezi.