„Az újságírói erőfölény is erőfölény. Te megírod a blogodra, amit akarsz, nekik pedig semmi esélyük megvédeni magukat. Míg te vehetsz pisztolyt, ők nem írhatnak blogot. Nem egyenlőtlen ez így?
Ha nem biztosítanám számukra is a védekezés, reagálás lehetőségét, akkor de, ugyanolyan visszataszítóan élnék vissza erőfölényemmel az írástudók ketrecében.
De apró(?) különbség, hogy míg egy pofonba haltak már bele, leírt/kimondott szavakba még nem. Analógiád akkor működne, ha például a majom és az atomtudós mindennapi tevékenysége között nem tennénk semmi különbséget, hiszen mindkettőnek van anyagcseréje.
Hát, számomra szimpatikusabbak a majmok, mint az atomtudósok, de nem akarom erőltetni az analógiákat, inkább térjünk vissza a lövöldözésre. Szerinted segítene az udvarhelyi helyzeten, ha egy maffióka véletlenül meghalna? Vagy ne legyünk ennyire drasztikusak, nem halna meg, csak jól megjárná. Tanulna belőle az alvilág?
Számomra is szimpatikusabbak a majmok: a dzsungelben vagy az állatkertben! Mellesleg, te sem a majmoknak írsz, mert ha igen, elég lenne banánt villogtatni egy fán.
Visszakérdezek, szerinted hány áldozatnak kell még lennie Udvarhelyen, hogy a hatóságok és a közösség összezárjon, és kicsapja dzsungelbe/állatkertbe a majmokat?
És ne kergessünk délibábot, az alvilág nem tanul (a majomhoz hasonlóan, és az atomtudóssal ellentétben), hanem a domináns hierarchia szerint egyfajta majomközösségként funkcionál. Nem együttérzéssel tekint az alvilág saját veszteseire, hanem gyengébb lúzerként, akinek a helyét, érdekeltségeit el lehet foglalni. Nem egy alvilági figura eltűnése vezet eredményre, hanem az életterük visszaszorítása. Mint a majmoknál!”