„Sokszor eljátszott a gondolattal, milyen lenne, ha a ballagási ceremónia csupán néma csend, éltető csend lenne, amikor ki-ki belemélyülhet a maga alakuló világába. Mert úgy érezte, a hangzatos szavak csorbítják a pillanat méltóságát, s az is megfordult fejében, bizony, nagy bajban lenne, ha valamiért szólnia kellene a végzősökhöz. Nem szereti az üres frázisokat, rendjén, de mit mondana?
Tömören szólna, s nem beszélne nagybetűs életről, mert nincs nagy- vagy kisbetűs élet, csak élet. És nem keresgélne idézeteket. Legfennebb utalna, talán Esterházy Péterre, akitől itt, helyben bárki hallhatta, hogy »a szorgalom a tehetség része«. De lehet, ez is fölösleges, hiszen az érintettek úgyis tudják. Mert ma már mindent hamarább lehet tudni, mint rég. Na jó, talán még elmondaná a diákoknak, ne háborogjanak, ha úgy érzik, nem hívták fel mindenre figyelmüket, hiszen a lényeg felismerésében, megtanulásában úgyis magukra maradnak. Csak magukra számíthatnak. De gyorsan megjegyezné, van még idő, örvendezzenek inkább.”