„Ez a pasas (nevét még nem tudom) fölsorolja mindannak egy tizedét, amit kizárólag a magyarok Magyarországban építettek, teremtettek a maguk küzdelmeiből Kolozsváron az elmúlt évszázadokban. És jöttek a műanyag-dákok és beköltöztek a Ferenc József Tudományegyetembe, be a csodálatos nemzeti színházunkba, be az Egyetemi Könyvtárunka, iskoláinkba.
És most felsorolván a Bánffy-palotától a híres kórházépületekig sokat, siránkoznak, hogy az ő emberük, Boc, mindent visszajátszott a zsidó és magyar népségnek.
Nem játszom a járatlant Erdélyben, hiszen a Bolyai Tudományegyetemen kezdtem a lélektan-pedagógia és magyar szakot, kénytelen voltam(-tunk) folytatni a Babeșen. És most, amikor az egyházak kéregetik (túlságosan halkan, koldulgatva!) vissza a magukét, és nem kapogatják, hát egy félanalfabéta fölsorolja mindazt, amit elvettek ők. Hát nem hercig? Legalább megtudják a mai fiatalok, miért is börtönöztek be, vertek halálra annyi fiatalt akkoron, az ötvenes, hatvanas években Erdélyben a gumibotolgató, kommunista román bírák és szekusok.
Melyik az az angolkóros román felnőtt, aki elhiszi, hogy a Marianum egyházi épületet, a híres klinikákat, az egykori Jókai utca építészeti csodáit, Mátyás király szülőházát román építészek rakták, hatszáz, ötszáz s annyi évvel ezelőtt? Most és ezeket is csak azért említem, hogy lássuk: elvenni könnyű volt, kiűzni európai parancsra, de Bethlen Gábor egyetemét s a többit visszasiratniuk – csak vakon elbutult román tudja Erdélyországban.”