„Erre rálicitálva még álságosabb hozzáállás úgy értékelni az eredményeket, hogy ez siker az RMDSZ és az erdélyi magyar emberek számára is – olyan dörzsölt duma ez, amellyel mindent győzelemként kell eladni a népnek.
Csak a pártpolitikai elvek vezérelték az RMDSZ-t akkor is, amikor elutasította a hárompárti összefogást. Ezzel egy olyan útvesztővé rajzolta át az erdélyi magyar közéleti térképet, amellyel csak annyit nyert, hogy kényszerpályára száműzte riválisait, és most azt sem bánja, hogy romboló stratégiája miatt – a 2009-es összefogás tulipános eredményéhez képest – egy képviselőt elveszített.
Az ellenzék is ennek a dzsungelpolitikának az áldozata, de ugyanakkor paradox módon »bűnrészesnek« is tekinthető, hiszen ha az MPP nem válik csatlóspárttá, ha Tőkés László nem vált országot, vagy ha az EMNP fel meri kínálni a választás lehetőségét, biztos, hogy most – az RMDSZ diskurzusát követve – nem csak ennyien lennénk.
A brüsszeli képviselet kiharcolása – amelynek fontossága mindent felülírt – a kevesek diadala. Megint csak reménykedni tudunk: az RMDSZ legalább a számoknak elhiszi, hogy a 2007-es versenyhelyzet, a 2009-es összefogás és az idei magánakciózás tanulságait összevetve utóbbi a legrosszabb út, és ilyen többé nem fordul elő.”