„A számok kegyetlenül tükrözik a valóságot: öt év alatt 80 ezerrel csökkent a magyar szavazók száma. Továbbá az RMDSZ most 30-40 ezerrel kevesebb voksolót tudott mozgósítani, mint a 2012-es parlamenti választásokon. A Romániában vasárnap leadott voksoknak csupán 6,3 százalékát gyűjtötte be, s ezt is úgy, hogy a románok szavazási kedve az egyik legalacsonyabb volt Európában. Ha magasabb lett volna, az RMDSZ nem éri el az 5 percentes bejutási küszöböt.

 

Pedig ennek érdekében minden ortodox és unortodox eszközt bevetett. Harsány, agresszív, helyenként gusztustalan kampánnyal, a versenybe be sem szálló ellenzékét minden úton-módon blamáló és degradáló nyilatkozatokkal, megszólalásokkal, médiaszereplésekkel. Az egész május hónap arról szólt Erdélyben – a szolgalelkű erdélyi magyar médiának, de még a magyarországi közmédiának is betudhatóan –, hogy csakis az RMDSZ-ből áll a világ és csakis az RMDSZ-politikusok és -aktivisták fújják a szelet, keltetik a napot, fényezik a csillagokat. De amikor a szavazói érdektelenség eszükbe jutott – emlékeztetőül: az egymilliós romániai magyar szavazótábornak alig egyharmada voksol rendszeresen az RMDSZ-re, a számuk egyre-másra csökken –, akkor jajveszékelésbe, riogatásba, zsarolásba fogtak, miként már máskor is.

 

A szlogen ismert: aki nem a tulipánra pecsétel, az a román pártokra voksol, akkor is, ha egyébként nem is megy el szavazni. Sőt, a párt honlapjának főcímmondata még durván sértő és kirekesztő is volt: »vasárnap annyian leszünk, ahányan szavazunk«. Ez amúgy freudi elszólásként közvetíti az újkori RMDSZ-ideológiát: nekik csak az számít, aki rájuk voksol. A »szövetség« már nem »másfélmillió erdélyi magyar« közképviseletét és érdekvédelmét vállalja és látja el, hanem csak azét a 350 ezerét, aki vasárnap méltóztatott a tulipánra pecsételni. Akiknek a voksáért végül már alamizsnaként könyörögtök urnazárás előtt a párt emberei, személyesen, telefonon, e-mailben.”