„Az eredményekről? Több országban átírják a belpolitikát. Szenvelgők és pánikosok mindig vannak, de a sok baj után alapvetően van ok reményre is. Különösen, hogy az Unióban némi helyezkedések és osztozkodások után nagykoalíció körvonalazódik – lesz erő, akarat és összhang.

Ha azt vesszük, hogy a 751 fős kontinentális parlamentben az Európai Néppárt – bár az eddiginél jóval kevesebb, de a kétszázat még mindig meghaladó mandátummal – megőrizte elsőségét, a szocialistáknak pedig – bár valamelyes javulással megközelítették a kétszáz képviselői helyet – nem sikerült az élre kerülniük, megjósolhatjuk, hogy az elmúlt »hét sovány esztendő« okainak és következményeinek kielemzése aligha fog konszenzusos következtetésekre vezetni. (…)

 

A még záporozó adatok és gyorskommentárok közepette nehéz világos képet alkotni a helyzetről, de globálisan mindenképpen az Európai Unió szellemével ellentétes erők térhódítása az a változás, ami az idei parlamenti választások lényegét meghatározta. Ez önmagában is meggondolkoztató, fokozottan aggasztó amiatt, amit jelez: az európai polgárok (a szavazók) irányvesztettségét és lázongásig elmenő elégedetlenségét, leginkább azonban azért veszélyes – hivatkozom az európai liberálisok vezetőjének Bukarestben kifejtett megállapítására –, mert a szélsőségesek és a szkeptikusok sikerei könnyen arra késztetik a hagyományos politikai orientációk vezetőit, hogy mintegy megfertőződve átvegyék a beszédmódjukat, jelszavaikat, eszméiket. Köztük a másság- és a kisebbség-ellenesség témáit. (…)