Teljesen fiktív »egységes nemzet« – azaz a fehér, diplomás, munkahellyel és állandó lakással rendelkező, nős, »férfias« hím, heteró, »árja«, magyar anyanyelvű, nemzetiségű, állampolgárságú és identitású, egészséges, katolikus vagy református, 50 alatti, focidrukker, autóbolond tévénézők »közössége« – áll szemben a még fiktívebb »Európával« , illetve ugyanennek a „közösségnek” az »elégedett” és »elégedetlen«  attitűdje (főleg nemzedéki és szimbolikus-hatalmi vonatkozásban).

 

S ezt nevezik politikának. Csakugyan: ha kivesszük belőle a nem tisztán hatalmi-uralmi elemeket – pl. a népjóléti és emancipációs törekvéseket – , akkor ilyen is. És akkor nem ér semmit.”