Arról, ami abszolút nem mindegy

Traian Băsescu szerint nem lehet összehasonlítani Moldova Köztársaság és Románia egyesülését a székelyföldi autonómiatörekvésekkel. Az elnöknek kivételesen igaza van, azt is megmondom, miért.
Hirdetés

A caracali autonómia nagy barátja ezt egy Iași-ban megtartott fórumon fejtette ki, mondván, hogy attól, mert Moldova és Románia esetleg egyesül, még nem kell engedni a székely „szeparatistáknak”, hiszen ez két különböző dolog. Băsescu talán nem is tudja, mekkora igazságot mondott. Kapásból három érv, ok és indok jut eszembe erről a nagyon-nem-mindegyről, szerintem az elnök úr is ezekre gondolhatott.

A. Először is, a székelyföldi autonómia romániai állampolgárok egy csoportjának legitim követelése, 

mint ilyen, egyáltalán nem említhető egy lapon egy idegen országban tapasztalható tendenciákkal. Arról nem beszélve, hogy a szomszédos államban sem feltétlenül híve mindenki a nagy testvérrel való egybekelésnek, hogy mást ne mondjunk, a gagauzok nemrég népszavaztak az autonómiájukról. És hát a maguk során ők épp az egyesülendő ország állampolgárai, saját államukkal szembeni követeléseik tehát mutatnak némi rokonságot a Székelyföld kontra Bukarest meccsel. Ha már itt tartunk,
 

B. a székelyföldi önrendelkezés nem járna a határok módosításával, 

szemben Moldova Köztársaság annektálásával, oppardon, a véle való egyesüléssel. Egy ország belső, közigazgatási ügye, az illető ország szuverenitásának megsértése nélkül (hiszen hogyan is sérthetné meg egy ország önnön szuverenitását?), míg az úgynevezett egyesülés olyannyira módosítaná a határokat, hogy egyenesen el is törölné azokat, és nem az európai légiesítés értelmében. Egészen pontosan egy szomszédos ország megszüntetését jelentené, amit talán tekinthetünk az illető állam szuverenitása és függetlensége megsértésének. Ebből kifolyólag
 

C. Székelyföld önrendelkezése nem okozna háborús helyzetet,

sőt felszámolna egy reálisan létező feszültséggócot. Nem üzengetnének a kvázi-szomszédos óriásállamból, hogy legközelebb bombázórepülőkkel térünk vissza, meg hadd ünnepeljük együtt augusztus 31-én a fővárosotokban, hogy mi megszálltunk tüktököt. Nem jelentene megbocsáthatatlan külpolitikai hazardírozást egy olyan helyzetben, amikor egy köpéssel arrébb valódi háború dúl, és amikor Moszkvából nézve Kisinyov sincs sokkal messzebb Szevasztopolnál. És egyáltalán: nem növelné, hanem csökkentené a háború esélyét.
 
Amely háborúval kapcsolatban jó előre szólok, hogy énrám ne számítsanak.
 

Kép: Erdély László

Hirdetés