A szakállas énekesnő

A politikai korrektség és a tolerancia – mint egyébként sok minden – erősen képes a köznapi ember idegeire menni, ha túlzásba viszik, ravasz politikusok ezt ki is használják, ellentétébe fordítják.
Hirdetés

„Maximálisan toleránsnak és polkorrektnek érzem magam, gyűlölöm a rasszizmust, az antiszemitizmust, a szexizmust, a szószegést, a diszkrimináció, az önkény és a „centrális erőterek” valamennyi formáját, a lehető legnagyobb ellenállást igyekeztem kialakítani magamban mindenféle előítéletek ellen, és erre biztatom embertársaimat is, de megértem őket, ha a hányinger leküzdésében még van pótolnivalójuk. Ahogyan a fizikai természet, úgy az emberi természet fölött sem lehet korlátlanul uralkodni. A homoszexualitást vidáman elfogadom (a nőit, a leszbikákat csendesen még pártolnám is) – mindaddig, amíg nem teszik másokra, számomra nézve is kötelezővé. Öltsön ám mindenki olyan nemi szerepet magára, amilyet akar, de még a „művészet eszközeivel” se próbáljon engem a részesévé tenni. A szakállas kolbász előadását s különösen annak díjazását már erre tett kísérletként fogtam fel, s az egészet belengő áhítat még feszengőbbé tett. Emlékeztetek ellentétes párhuzamként Eugène Ionesco Kopasz énekesnőjére, az emberi kapcsolatok felszínes tartalmatlanságának groteszk bemutatására. Létünk kiüresedett, »kint sincs senki, bent sincs senki, koccintsunk csak!« 

Rendre egymást kizáró végletek közé kerülünk tolerancia és politikai korrektség ügyében. A »liberális« tábor örül, a feszítés tágítja az elfogadottság korlátait, jótékonyan hat az ingerküszöbre. A »konzervatív« tábor archaikusan tajtékzik – quo usque abutere patientia nostra? 
S ha már Euro- és -vízió: nézzünk egy kis forgatókönyvízű értelmezést. A parlamenti választások küszöbén megszólal a vészcsengő: vajon a húrnak ez a túlfeszítése nem éppen a tolerancia-eszme és -gyakorlat lejáratására, a konzervatív érzelmek felerősítésére és választási manipulálására szolgál? Ez a másság Európája? Ebből lesz esetleg »norma«? Ez kell nekünk? Gondolja magában a tolerancia ügyében már amúgy is eléggé megviselt közember, akiről nem szabad letisztult értékrendet feltételeznünk. És vagy nem megy el szavazni, vagy pedig éppenhogy elmegy – az »ilyen Európa« ellen.” 

Hirdetés