„Néhány királyság ugyanis – Hollandia, Svédország, Belgium, Nagy-Britannia, Monaco stb. – a vén kontinensen hozzánk képest virágzik, ami azt látszik alátámasztani, hogy ez lehetne az üdvözítő megoldás. Másrészt ott van Európa kétségtelenül vezető gazdasági-politikai hatalma, Németország, s mellette Franciaország, amelyik egészen jól megvan a maga köztársasági államformájával. Kell(ene) nekünk a királyság? Minden diktatúra (a királyság potenciálisan az) esküdt ellenségének tartom magam, de meggyőződésem: a lényeg nem az államformán múlik. Sokkal inkább egy ország belső politikai erőinek egyetértésén vagy szembenállásán. Azon, hogy képesek-e egy irányba húzni a szekeret, felülemelkedve piszlicsáré napi érdekeken, az ország javára. Ma, számomra legalábbis, egyértelmű, hogy Romániában nem.”