„Amúgy elképesztő, hogy a sorsunk fölött bábáskodni akaró, állítólag értelmiségi »vezetőink« rábólintottak valamelyik pártkatona rettentően banális és sokak által értelmezhetetlen szlogenjére. A józan paraszti ésszel gondolkodó vidéki bácsiktól-néniktől hallottam, hogy Sógor Csaba kampánykörútját követően a fejvakargatáson kívül nem nagyon tudtak mit kezdeni a hallottakkal, illetve az Erdélyt Európába (…) mottóval. A kiosztogatott szórólapokon megjelenő, mézesmadzag-hatású szófosás előtt pedig nem hogy értetlenül álltak, de a papír még tűzgyújtósnak sem volt jó. Viszont a propagandaanyag legalább szép színes, van benne piros, fehér, zöld, és – sajnos – ennyi már elég is, hogy a tintába áztatott pecsétet az egyszerű emberek oda nyomják, ahová a jelöltek szeretnék.
Hol van Erdély?
„Ha nem megyünk el szavazni, mások választanak helyettünk” – azt hiszem ebben minden benne van. Az is, hogy hol van Erdély – és miért van ott, ahol.
Hirdetés
Egyébként nem örülnék, ha a Sógor-Winkler páros bukfencet dobna a május 25-ei nagy megmérettetés pecsétszámolgatása után, mert újabb masszív diverziókeltés söpörne végig a kétszáz eurós fizetéssel sanyargatott erdélyi magyarságon. Az EMNP vadul köpködve, saját magának egy közleményben ötször ellentmondva távozásra szólítaná fel a demokrata szövetség teljes vezérkarát, az MPP fityiszt mutatva faképnél hagyná Kelemenéket, mondván, hogy csesszétek meg, mi elétek tettünk egy profi, a nép akaratát tükröző, követendő stratégiát, de ti inkább Pontáék virgonc kurvái maradtatok (bár nekik legalább igazuk lenne), míg az SZNT bejelentene egy autonómiatüntetésként csomagolt baráti masírozást a bukaresti Diadalív körül. S ennek mi, magyarok, egységként és egyénként innánk meg a levét.”
Hirdetés