Múzsafigyelő
pazs
2014. április 27. vasárnap, 23:52
Így is összegezhetjük a kolozsvári Versverseny tanulságait. Gálaest sok derűvel, borral és Markó Bélával.

A Kolozsvári Televízió Erdélyi Figyelő című műsora idén harmadik alkalommal rendezte meg az elmúlt évek legjobb erdélyi verseinek versenyét, a díjátadót a Györkös Mányi Albert Emlékházban tartották. Kérdés persze, hány lájk kell ahhoz, hogy egy jó vers nemcsak jó, hanem sikeres is legyen? Merthogy Víg Emese főszervező szerint a győztes vers jelen esetben nemcsak jó, de sikeres is, lájkolta az istenadta nép.

Tizenegy erdélyi költő tizenegy verse szállt ringbe tizenegy színész előadásában a virtuális világban, egészen pontosan a Facebookon, keresve olvasók és barátok kegyeit – s aki nem tudott dönteni, hát lájkolhatta mindegyiket, akár többször is. A jelen lévő Lövétei Lázár László szerint – aki, teljesen véletlenül, Víg Emese egyetemi kollégája is volt valaha többedmagával a versenyző poéták közül – a világválság egyik fő oka a Facebook, lájkolunk és posztolunk munka helyett, ő juszt is a földön él, rühelli is erőst a virtuáliát, mint Jónás a prófétaságot. Nem csoda, hogy nem az ő verse lett a győztes.

A több mint kétórásra nyúlt rendezvényen volt minden, mi szem-szájnak ingere, werkfilm a színészekkel a  boszorkánykonyhák titkairól, beszélgetés a színészekkel, költőkkel, a babérkoszorú kiosztása a győztesnek – Markó Bélának, akinek Csatolmány című versét élőben is meghallgathattuk Laczkó Vass Róbert és Szép András tolmácsolásában.

Sőt, az ezúttal nem szenátori minőségében jelen levő Markó Béla – aki az aradi Szabadság-szobor jubileumi ünnepsége helyett választotta a kolozsvári versgálán való részvételt – szándéka ellenére is szép politikusi beszédet rögtönzött a versírás fölötte szükséges voltáról. A rangidős Markót a legfiatalabb költő, Visky Zsolt  A halálos vers című poémája követte a sorban, harmadikként László Noémi Édes-keserű dala ért célba.

Költők, színészek és szerkesztők ismerkedtek alaposabban egymással, röpködtek a Bélák és a Gyurik, Víg Emese tegeződött széles nyilvánosság előtt, pedig pertut csak a rendezvény végén ihattak Csávossy György jóvoltából. S új költőt is avattak Albert Csilla színművésznő személyében, javasoljuk Demény-paródiáját a következő évi Versversenybe. S bár az úri közönség széles jókedvében végül nem perdült táncra, de telt kupa mellett, bort iszogatván Aphrodité és a Múzsák szép adományain elmélkedtek.
 
Akik pályáztak a Lőrincz Gyula által készített (nem mellesleg pálinkás flaskát is tartalmazó) fődíjra:
 
Demény Péter: Művelt hetéra dala, előadja Albert Csilla
Egyed Emese: Előleg, zálog, előadja Imre Éva
Fekete Vince: A szülőföld kartotékai. Egy nyelv, előadja Kali Andrea
Jánk Károly: Ma is, előadja Viola Gábor
Karácsonyi Zsolt: Peremvers, előadja Köllő Csongor
László Noémi: Édes-keserű dal, előadja Kántor Melinda
Lövétei Lázár László: Ködök, előadja Vindis Andrea
Markó Béla: Csatolmány, előadja Laczkó Vass Róbert és Szép András
Papp Attila Zsolt: A világ végén, előadja Csutak Réka
Sántha Attila: Hatodik razglednica, előadja Váta Lóránd
Visky Zsolt: A halálos vers, előadja Farkas Lóránd
 
Fotó: Sevecsek Renáta
 
A versvideókat meg lehet tekinteni az Erdélyi Figyelő Facebook-oldalán
comments powered by Disqus
Egy héten belül egy erdészt meggyilkoltak, egy másik pedig csak a szerencsének köszönhetően menekült meg a fatolvajoktól.
Több magyar tannyelvű tanintézetet is érint a szigorítás.
A nagybozintai volt aranybánya után maradt ülepítő tó és meddőhányó még mindig ontja magából a mérgező anyagokat, a problémával két évtizede nem foglalkozik senki.
Bár Románia nem szavazta meg, így is sikerült a többség szavazatát elnyerni az Európai Unió Tanácsában.
A párt szerint „bomlasztó tevékenységet” folytatott Székelyudvarhely polgármestere.
Nos, a szerző szerint nagyon úgy tűnik, hogy nem. Ezért elsősorban Románia a hibás, na de persze, hogy mindjárt ott lohol mögötte az ellenséges Magyarország.
A taláros testület az államfőnek és a kormánynak is (részben) igazat adott a vitában, szóval nesze semmi.
A caracali áldozat megmentését megkönnyítette volna, ha működnek az európai támogatással beszerzett, segélyhívásokat fogadó eszközök.
Az mondjuk érthetetlen, miért kellett másfél évet várni a döntésre.
Mert azok a francos kisebbségek állandóan elnyomják őket a saját szent földjükön. Mint anno, a grófok.
Miért sajnálják ki a mogyorót a csokiból, ha az román piacra kerül? Hány termék alkalmaz kettős mércét Nyugat és Kelet között?
Elterelné a légi forgalmat a város fölül egy ideges honatya.
Az ember elolvassa Petre M. Iancu írását és kirázza a hideg, hogy ma is mennyire itt lóg a fejünk fölött a sarló meg a kalapács.