Mindennek ára van

„A közelgő EP-választások feltételei nagyjából véglegessé váltak. Az érvényben lévő jogszabályok kizárják a kettős szavazás lehetőségét, és csak az állandó lakhelyünk országos listáin szereplő jelöltekre szavazhatunk. Nem kérdezik meg, hogy személy szerint kit szeretnénk Brüsszelbe delegálni, hogy mennyire vagyunk européerek vagy euroszkeptikusok, hogy milyen áldozatot vagyunk hajlandók meghozni az uniós előnyökért, de alkalmat kapunk egy listás szavazásra. Erdélyi magyarként ezt nem nevezhetjük választási lehetőségnek, hiszen az előválasztások nélkül összeállított névsor inkább az egypártrendszer emlékeit idézi fel. Aki magyar jelöltre akar szavazni, az előtt nincs alternatíva. A megteremtett egység mögött pedig nem a kiegyezés, hanem az elszakadás, illetve a beolvadás áll. Az, hogy mennyire lesznek sikeresek a most meghozott szegregációs és integrációs (kényszer)döntések, a most következő EP-, valamint a későbbiekben sorra kerülő országos parlamenti választásokon fog eldőlni.

A listáról való kiszorítósdi egyfelől az erdélyi választói kedv megcsappanását eredményezheti, másfelől pedig, annak ellenére, hogy az anyaországi kormánypárt biztos bejutó hellyel ajándékozta meg a közösségünket, az ellenzék ezt betolakodásnak titulálhatja, és politikai tőkévé alakíthatja. Akkor pedig elmondhatjuk, hogy mind a hamis egységretorikáért, mind a magyarországi szavazatok által megszerzett »erdélyi EP-helyért« valakik meg fognak fizetni.”