„Leginkább arra lennék kíváncsi, hogy az államfői teendőihez negyedszázad után visszatérő Ceauşescu elnök úr elvtárs mit tenne a munkahelyteremtés, a teljes foglalkoztatottság érdekében, amit a kutatások szerint szeretett népe leginkább elvár tőle. A nehézipar felélesztéséhez aligha találna elegendő külföldi tőkét, az áruhiány újbóli bevezetésével pedig hazavágná a kereskedelmi szektort, sorra zárnának be a hipermarketek. Talán magyar mintára próbálkozhatna egy nagyszabású közmunka-programmal, újabb csatornát építtetve a Dunán.
Közben egyre ingerültebben tapasztalná, hogy az Európai Bizottság mindenbe belekotyog. – Ezek rosszabbak, mint Gorbacsov – mondogatná, s mindennek a tetejébe még a magyarokkal is kezdenie kellene valamit. Elmehetne egy székelyföldi medvevadászatra, mielőtt betiltaná a helységnevek kisebbségi használatát.
A néhai pártfőtitkár elméleti győzelme túl a leszakadó rétegek érthető nosztalgiáin, a kiszámíthatóság utáni vágyaikon, a teljes román politikai elit csődjéről és bizalomvesztettségéről tanúskodik.”