„Nagy erők feszülnek egymással az ukrán térségben, s mindenki joggal tart egy kirobbanható katonai konfliktus veszélyétől, mert ugyancsak puskaporos a levegő a Kijev által uralt (de már csak így-úgy irányított) zónában. Hogy mi lesz az ukrán-orosz konfliktus kimenetele, azt pillanatnyilag csak találgathatjuk, mert lehet belőle elhúzódó polgárháborús csetepaté, lehet ukrán-orosz összecsapás, de lehet akár ennél rosszabb is. Térségi háború (vagy még rosszabb) például.

Ma még mindenki tanácstalan, értetlenkedik hát, bár csak a keresztényi tanításokat kellene megérteni: közeledj békességgel a felebarátodhoz, ne irányítsa tetteidet önzés és hatalomvágy, s ne tégy olyat az embertársaiddal, amit magadnak nem kívánnál. Ezek az eszmények jórészt hiányoznak a mai világból, Ukrajnában is, másutt is, s a maga jogos vagy jogtalan érdekeit tartja szem előtt majdnem mindenki. A maga vélt igazát követi, és süket a mások fájdalomkiáltásait meghallani. A húsvét a reménység ünnepe lenne leginkább, amit együtt ünnepelhetne az ember és a föltámadó természet. A természet beteljesíti a maga hivatását, az ember nem mindig és nem maradéktalanul.”