Utcanév-változtatás

Az olyan utcanév-változtatás a demokrácia valóságos ellensége, amelyben az illető városban és utcában lakókat nem kérdezik meg, hogy akarják-e a névváltoztatást.
Hirdetés

Az olvasó bizonyára már sejti: e rövid eszmefuttatás annak a következménye, hogy hétfőn a szenátus elhatározta:  ezentúl Romániában minden városban egy főutcának vagy fő sugárútnak az 1918. december 1-sejei nevet kell viselnie.

E kezdeményezésével honvédelmi miniszterünk, aki egyébként magyarul is beszél, hisz székelyföldi román képviselő, vagy provokálni akarja az erdélyi magyarságot, vagy az új utcanév-táblákkal szeretné hazafiasságra buzdítani nemzettársait, de az is lehet, hogy egyszerűen a felelőtlensége nőtt ezekben a hetekben és hónapokban, amikor a nemzetiségi érzékenység tőlünk Keletre polgárháborús szikrákat csiholt, tőlünk Nyugatra pedig már kezdik felismerni, hogy a nemzeti államok kisebbségeinek törekvéseire is oda kell figyelni.

A felsőház 64:30 arányban fogadta el az új hazaffyas törvényt, ami azt jelenti, hogy a többségi nemzethez tartozó honatyák közül sem mindenki mondott igent.

Az egyik demokrata-liberális szenátor szerint az új törvény nem egyéb makulatúránál, nem rendelhető el törvényben, hogy minden állampolgárnak örvendenie kell december elsején.

Hirdetés

Egy másik, ugyancsak demokrata-liberális honatya felszólalásában azt fejtegette, hogy a felsőház e törvényével törvényt szeg, hisz az utcanévadás az önkormányzatok, a helyi tanácsok hatáskörébe tartozik.

Helyszűke miatt csak ennyit.

Azt azért még hozzátenném: ha már kötelezően utcaneveket változtatnak, miért nem kötelezik arra a városokat, hogy nevezzenek el egy-egy utcát, legalább egy picurkát, az Európai Unióról, Brüsszelről, Strasbourgról, az EU-tagállamok minden fővárosáról, de úgy, hogy arra is kötelezzék az illetékeseket: legalább ezeknek az utcáknak úgy kell kinézniük, mint egy brüsszelinek, strasbourginak, párizsinak vagy budapestinek.”

Hirdetés