Az aggodalom megalapozott, hiszen az európai egyesült államok eszméjét képviselőkkel – köztük találjuk például Traian Băsescut – szemben a nemzetek Európáját hirdetők Hollandiától Franciaországig, Nagy-Britanniától Németországig egyre szélesebb társadalmi rétegeket képesek megszólítani. (…)

 

Egységes szabályozásra gazdasági, pénzügyi, szociális téren egyaránt szükség van, de nem mindegy, meddig terjed Brüsszel kontrollja. Ugyan mi indokolja például, hogy az EU eltöröltetné a házi pálinkafőzés adómentességére vonatkozó magyar szabályozást, amikor Csehországban adómentes a házi sörfőzés? De emlékeztethetnénk arra is, mekkora riadalmat okozott nemrég hazai körökben, hogy az Unió be akarta tiltani a román nemzeti eledel, a miccsként ismert csórékolbász előállítását.

 

És arról még nem is szóltunk, hogy Brüsszel továbbra sem hallja meg a nemzeti kisebbségek szavát, különösen érzékeny viszont a szexuális kisebbségek jogainak szavatolására. Jó lenne, ha a leendő uniós kormány és törvényhozás tagjaiban is tudatosulna: pusztán az egységes Európa szellemének megidézésétől nem érzik közelebb magukhoz az Uniót a kontinens polgárai.”