„Ha kicsit körülnézünk, akkor mindenütt a korrupcióról, politikusok gazdagodásáról, a szélesebb értelemben vett középosztálynak adott alamizsnáról (rezsicsökkentés, adókedvezmény, nyugdíjak, minimálbér, gázár…) énekelnek a szirénhangok. Ezek a generális kérdések foglalkoztatják a szavazókat. Mindeközben Magyarországon ötszázezer és egymillió közé becsülik azok számát, akik nem rendelkeznek szakképzettséggel, munkahellyel, nyolcszáz-kilencszázezer a cigányság lélekszáma, évente tizenöt-húszezer diák hullik ki az oktatásból végzettség nélkül funkcionális analfabétaként. Legjobban képzett, nyelvet beszélő diplomás fiataljaink százezerével mennek külföldre dolgozni.  Folyamatosan nyílik az olló gazdagok és szegények életminőségét tekintve. Másfélszer annyi a nyugdíjasok létszáma mint a gyermekkorúaké. Időzített puskaporos hordókon ülünk, és gyufával (Irinyi János találmánya, konzervatív eszköz) vagy öngyújtóval (modernista szimbólum) játszanak a választott vezetőink.