„Néhány embernek jó. Annak a néhánynak, akinek van pénze arra, hogy befolyásolja a ti véleményeteket. Nekünk – egyszerű embereknek – nem volt. Ti pedig nem kérdeztetek minket. Csak ész nélkül borítékoltátok, hogy továbbra is szar legyen nekünk. Hát köszönjük szépen!

Azért hogy képben legyetek, közlöm: Ez is – mint oly sok minden más – az „oszd meg és uralkodj” egyik eleme lett. Ti szavazógépnek lettetek használva, mi meg szívunk. Mindketten egyszerű emberek vagyunk, valószínűleg hasonló gondokkal, bajokkal. De most jól egymás ellen lettünk fordítva. Én legalábbis – bevallom -, hogy haragszom rátok. Haragszom, mert a választási eredmények után feltámadt a kalandvágyam, és ha nem akarok itthon éhendögleni, meg a gyerekeimnek is szeretnék valami jövőt, akkor kénytelen leszek gyerekestül világgá menni, mert ez itt élhetetlen. Köszönöm nektek, hogy el kell hagynom a hazámat.

Nem, ne gyere most azzal, hogy te meg az egész életedet idegenben éled. Arról nem én tehetek. Ami viszont most van, arról te tehetsz, mert beleszóltál.

Menjetek majd Felcsútra a stadionba tapsikolni, míg mi mosogatunk valami angol cégnél…”