„A Tóra alapgondolata nem ismerős a sepsiszentgyörgyi tanácsosok számára. Éppen azt teszik a románokkal, ami ellen évek óta felháborodottan tiltakozunk: ne mondja meg nekünk más, hogy mi a jó. Ne tudja helyettünk más, hogy mi jól élünk, hogy rengeteg jogunk van. Ne ők döntsék el, hogy jobb lesz nekünk, ha vegyes iskolába járnak gyerekeink; ha úgy tanítjuk őket románul, mintha az lenne az anyanyelvük, hogy románul tanulják a szaknyelvet, mert másként nem tudnak majd elhelyezkedni. Ne oktassanak bennünket arra, hogy miként őrizzük hagyományainkat. Ne féltsenek attól, hogy éhen halunk, ha autonómiát adnak. Hagyják, mi magunk döntsünk saját dolgainkról, mi mondjuk meg, mi a jó és mi a rossz nekünk. Ne őrködjenek felettünk, nehogy kárt tegyünk magunkba, hagyják, hogy éljük az életünket úgy, ahogy nekünk tetszik.

Ha fölényes többségünkkel a látszatát is elvesszük a románoktól, hogy saját sorsukról döntsenek, nem tesz egyebet, mint megerősíti azt a félelmüket, miszerint ha itt egyszer autonómia lesz, akkor majd „törleszteni” fogunk azért, amit az elmúlt kilencven évben megtagadtak tőlünk. Mi értelme volt a sepsiszentgyörgyi tanács rendkívüli ülésen sürgősséggel átvinni azt, hogy ezentúl évente négy Pro Urbe-díj helyett csak egyet adjanak?”