„Az április 6-iki választás legegyértelműbb üzenete Magyarország jobboldali elkötelezettsége, hiszen a Fidesz négyévnyi kormányzás után is fölényesen tudott nyerni, emellett ezt az elkötelezettséget mutatja az is, hogy a radikális Jobbik is húsz százalék fölötti eredményt ért el, amivel konszolidálta pozícióját a magyar parlamentben. (…)
Ilyen helyzetben, ilyen eredmény után a Fidesz örülhet, és ha figyelembe vesszük azt, hogy a választásokon részt vevő külhoni magyarok mintegy kilencvenöt százaléka a Fideszt támogatta, akkor talán azt is elmondhatjuk, hogy a kisebbségben élő magyarok számára is kedvező eredmény született. A Fidesz helyzete annál is kedvezőbb, mert tőle jobbra és balra is lesz ellenzéki párt a parlamentben, tehát a kormánypárt tökéletesen középen helyezkedik el a magyar politikai életben, és ezt a pozícióját mind a belpolitikában, mind pedig a külpolitikában felhasználhatja úgy, hogy magát stabilizáló tényezőnek mutatja fel a bal- és radikális jobboldali politikai irányvonallal szemben.
Mindazonáltal ki kell mondani azt, hogy minden demokratikus rendszernek, így Magyarországnak is szüksége van egy erős és hiteles ellenzékre, legfőképpen azért, hogy reális kontroll alatt tudja tartani a kormányzatot, és számba vehető alternatívát tudjon felmutatni a polgároknak arra az esetre, ha az ország vezetőivel elszalad a ló. Márpedig az a tény, hogy Magyarországon a Fidesz ismét kétharmados többséget szerez, vagy szerezhet, megnöveli ezt a már amúgy sem kicsi veszélyt. És mivel demokratikus rendszerről beszélünk, a radikális, a demokrácia kereteit szétfeszítő Jobbik sem ellenzéknek, sem kormányzati alternatívának nem megfelelő. Ezért várni kell egy hiteles, komoly baloldal felbukkanására, mind magának a baloldalnak, mind pedig a választópolgároknak az érdekében.”