„Példa erre a 2011-es esztendő, amikor a nemzeti érdekeket a nemzetközi pénzintézetek érdekei elé helyező Orbán-kormány került a parlamenti támadások kereszttüzébe. Nem beszélve arról, hogy Szlovákiában rendre megvonják az állampolgárságot azoktól, akik felvették a magyar állampolgárságot, továbbá arról, hogy a Benes-dekrétumok rendelkezései a mai napig a szlovák jogrend részét képezik, s ez ellen az EP nem tud, vagy nem akar hatékonyan fellépni. Az Unió a harmadik világ országaiban, vagy a csatlakozásra várók esetében hangosan és határozottan fellép az emberi jogsérelmek ellen, ezzel szemben a saját tagországaiban rendre szemet huny ezek felett.

Miközben nem átall jogszabályban rendelkezni a gyümölcsök és zöldségek méretére és formájára, no meg a disznóölés mikéntjére vonatkozóan.

Összegezve: az EP nem a nemzeti kisebbségek jogérvényesítő küzdelmének a fóruma, annál inkább a globális tőke által meghatározott „magasabb érdekek” érvényesítésének terepe. Ebből következően az, hogy van-e ott két-három erdélyi magyar képviselő – jelenleg 736-an vannak a »kiválasztottak« – vagy nincs, a végeredmény szempontjából teljesen mindegy.”