Nyitásként egyből el kell mondanom, hogy az egyéni jelölteknek tényleg érdemes utánanézni a körzetedben. Ki ő, mit csinál, mit nyilatkozott a helyi lapnak. Aki szimpatikus, azt még akár érdemes felkeresni is, ha nagyon buzgó vagy.

Az országos listán pedig nyilván választani kell egy pártszimpátiát elvek, programok, stb. alapján. Erről mindjárt. Előtte azonban még azt is le kell tisztázni, hogy szavazatot megosztani nem ördögtől való, bármit is mondjon Orbán Viktor vagy az összefogottak. Ha nagyon akarod, hogy Orbánt leváltsák, de szimpi az LMP vagy a Jobbik, vagy akárki, akkor országos listán leszavazol a kedvenc formációdra, egyéniben meg – ha esélyes a baloldali jelölt – a baloldalra. Ugyanitt, ha a fideszes jelölt szimpatikus, meg elégedett is voltál az elmúlt négy évvel, de azért mondjuk valami más is tetszik, meg lehet osztani az ikszet. Ha egyéni jelölted nem nyer végül, szavazatod akkor sem veszik el, töredékszavazatként hasznosul a párt országos listáján.

 

És még egy dolog: ne üljünk fel gondolkodás nélkül a propagandaszövegeknek meg az ígérgetésnek.

 

1. Az »egy a tábor«-logika hamisságáról

 

»Ha nem ránk szavazol/nem mész el, akkor az Orbánra szavazol« vs. »Ha megosztod a szavazatod, gyenge lesz a kormány«. Bármilyen meglepő, nem csak két párt verseng a 2014-es választásokon. A Fidesz és a baloldali ellenzék koalíciója mellett egy rakat kispárt (JESZ, Szocdemek, Seres Mária, KTI, SEM, stb.) kamupárt (Új Dimenzió párt, Új Magyarország Párt, stb.) és két nagyobb rendszerkritikus párt, az LMP és a Jobbik is ott van a szavazólapon. Ne üljünk fel az ilyen »a haza nem lehet ellenzékben« meg »aki demokrata, velünk van« mondatoknak. Nem muszáj a két nagy közül választani, sőt – ha engem kérdeztek – nem is igazán ajánlott.

 

2. A Fideszről – röviden

 

A Fidesz kampánya szerint »Magyarország jobban teljesít«, valamint »Rezsicsökkentés«. Előbbi szlogent mindig is őszintének tartottam, mivel nem nagy eredmény jobban teljesíteni a katasztrofális baloldali kormányzás után. Nagy eredmények azonban nem nagyon voltak az elmúlt négy évben sem, ami volt, azt meg – legalábbis véleményem szerint – tökéletesen beárnyékolta a teljesen arrogáns, agresszív, egyeztetések nélküli kormányzás, amit a kétharmados felhatalmazás tett lehetővé. A Fidesz nem győzte ezt úton-útfélen hangoztatni. Ez a fajta demokráciafelfogás azonban elég aggályos, továbbra sem érzem vállalhatónak.

Pár ezer forintnyi rezsicsökkentésért én személy szerint nem cserélném el egy kiépíthető, normális demokrácia lehetőségét, de hát kinek-kinek lelke/pénztárcája rajta.

Még annyit hozzá kell tenni, hogy »a szocik tolvajok« érvelés mellé nyugodtan oda lehet tenni, hogy a jelenlegi kormány sem sokkal jobb, csak szomorú módon a társadalom ingerküszöbe lett magasabb a szocik miatt. Trafik- és földügyek, Közgépnek így-úgy juttatott rengeteg közpénz keretezte ezt az elmúlt négy évet, akit nagyon érdekel, az lapozza át az Átlátszót. Akinek pedig az érv, hogy »most már ők is megérdemelték«, vagy „ezek legalább hazafik, itthon marad«, az gyorsan keressen egy tükröt és nézzen bele.

 

3. A baloldal

 

A baloldali ellenzék koalíciója tulajdonképpen a 2010-es felállásban indul neki a mostani megmérettetésnek, egyetlen igazi üzenetük pedig az, hogy ők nem Orbán. Nem kell hosszasan ecsetelnem, hogy a megújulás szinte teljes hiánya mit üzen: láttuk, hogy 2002 és 2010 között mire volt képes ez a társaság, a 2010-es választáson be is ikszelte a véleményét az ország nagy része. Nem hiszem, hogy érdemileg fejlődött volna az egykorvolt MSZP-SZDSZ koalíció, viszont sikerült bedarálni egy-két viszonylag értelmesebb formációt és politikust.

Akinek nagyon elege van Orbánból, és tényleg mindenképpen le akarja váltani, az nyilván meg tudja indokolni, hogy miért szavaz balra. Lelke rajta, mondom itt is. Én nem érzem, hogy tényleg lenne esély a kormányváltásra, vagy hogy pont ezt a társaságot kéne újra odaültetni, de sosem lehet tudni.

 

4. A Jobbik

 

Bonyolult kérdésekre túl egyszerű válaszok, mindig ez az érzésem a Jobbikkal kapcsolatban. A szélsőjobboldali párt mostanában arculatával, megjelenéseivel megpróbálta magát inkább kissé középre pozicionálni. Fiatalosak, kiskutyásak, ésatöbbi. Ettől függetlenül sajnos – megint csak a saját véleményemről van szó – a kirekesztés bármilyen formája vállalhatatlan. Tehát racionálisan nézve az arculatváltás és a szövegelés ellenére még mindig az adja a Jobbik politikájának alapját, hogy nem szeretik se a cigányokat, se a melegeket, se a zsidókat. Nyilván emellett meg lehet nézni a szakpolitikai elképzeléseket is, és az alapján mérlegelni. Ha ez bejön, hajrá, de sose felejtsük el a mosolygós fiatal arcok mögött rejlő valóságot.

 

5. LMP

 

Bonyolult kérdésekre többnyire bonyolult válaszok. Nem valószínű, hogy az LMP mostanában kormányra kerül, ami nem is biztos, hogy baj. A zöldpárt elmúlt négy éve iszonyú viharos volt, az eredeti frakcióból már csak Schiffer András van talpon, a fél párt elment a baloldali összefogáshoz, a másik fele meg így vagy úgy, főképp a politikus-lét ellentmondásai miatt kilépett. Nem valami biztató kép, ha erről az oldalról nézzük, másrészt láthatunk ebben egyfajta garanciát az emberközeli, tisztességesebb politizálásra. Ha fontos neked a közpénzek felhasználásának átláthatósága, a fenntartható fejlődés, az ügynökügy rendezése (!) és nem zavar nagyon a tőkeellenes, kapitalizmus-kritikus gazdaságpolitikai vonal, akkor szavazz oda. Schiffer azt mondta, hogy nem kötnek koalíciót senkivel, és hát láthattuk az elmúlt négy évben, hogy ezt eddig is komolyan gondolták. A földügyekkel történt kiemelt foglalkozás pedig azt is megmutatta, hogy nem a belvárosi értelmiség legújabb alakulatával van dolgunk.

 

6. Kispártok, új formációk

 

Itt egy fontos dolog van. Egyrészt az Együtt 2014 és az Összefogás Párt NEM a baloldali ellenzék. Másrészt országos listát tudott állítani néhány kétes formáció is. Biztosat persze nem lehet mondani, de az Új Dimenzió Párt, az Új Magyarország Párt és az Együtt 2014 kifejezetten gyanúsak, a többiek régebb óta a színen vannak. Szóval erős körültekintést javaslok ebben az esetben.

 

És a legfontosabb: menj el szavazni, mert bárki bármit mondjon, igenis fontos. És nem csak kettő közül lehet választani. Puszi.”