„A „nemzeti egység“ létrejötte iránti vágy az etnonacionalizmus sajátja s része annak a nemzeti-önetnizálási folyamatnak, melynek következtében az etnikai nemzet, vagyis a „népnemzet“ vágyálma létrejönni látszik.
A származás elvén alapuló nemzetpolitika vezet ahhoz a fajelméletes feltételezéshez is, hogy létezne olyasmi mint „magyarság“, melyet a „vér“ tartana össze („vérközösség“), mint ahogy ezt Orbán Viktor 2012 őszén az ópusztaszeri Turul szobor avatásán említette. Hogy ez mennyire veszélyes, mutatja a történelem is: a hitleri Németországban és már évtizedekkel Hitler hatalomátvétele előtt is hasonló „németségpolitika“ folyt, mint a a két világháború közötti és jelenlegi magyarországi magyarságpolitika. A népnemzeti etnopolitizálásra vezethetők vissza a kilencvenes évek eleji tömeges mészárlások is a volt Jugoszlávia területén.
Az etnonacionalista népnemzet felfogás egyszerre homogenizáló és egyszerre összeesküvéselméletesen kirekesztő, külhoni „magunkfajtákat“ és belhoni „magukfajtákat“ kreál, így egyrészt belegázol a szomszédos országok kulturális és jogrendszerébe, másrészt szítja az ellentétet a külhoni és magyarországi magyarok között.
A jelen magyarországi etnonacionalista nemzetpolitika a határon kívüli „magyarság“ kulturális homogenizálásán túllépő immár közjogi bevonása a „nemzeti egységbe“ a határon belül az utóbbi négy évben együtt járt több kreált ellenség-, vagy gyűlöletcsoport konkrét megnevezésével és kirekesztésével. S pont a választással kapcsolatos törvények és rendeletek mutatták meg a legplasztikusabban, hogyan működik egyszerre a „magunkfajták“ közjogi homogenizálása és a „magukfajták“ közjogi kirekesztése. (…)
Összességében a különbség az egyik oldalon a külhoni „magunkfajták“ vagyis a kormány retorikájában a „diaszpóra-magyarság“, valamint a másik oldalon a belhoni „magukfajták“ állampolgári jogai gyakorlásának támogatottsága és megnehezítése közötti különbség olyan nagymértékű, hogy joggal merül fel a választásból történő kirekesztés szándékának a gyanúja.
Az állampolgársági és választási törvény plasztikusan mutatja, hova vezet az etnonacionalista nemzetpolitika. Hiába érvel a kormány avval, hogy Németországban is létezik hasonló állampolgársági és szavazási gyakorlat pl. a Lengyelországban élő német kisebbségek esetében. Ezzel szemben áll a demokratikus német Alaptörvényen alapuló garancia, hogy szövetségi szinten nem létezik etnonacionalista nemzetpolitika vagy „németségpolitika“. Nemzetpolitika helyett az univerzális emberi jogok tiszteletén alapuló kisebbségpolitika folyik, melyben minden hatalmi ág feladata az alapvető állampolgári jog, a választás jogának a megsegítése.”