„A romániai törvényalkotás esetlegességéről ugyan beszédes példák árulkodnak, mégis szemet szúr, ha egy törvényről szűk öt hónap alatt máris kiderül, hogy nem működik. Olyan öt hónap alatt, ami nem is számít szezonnak, hiszen a mezőgazdasági tevékenység télire igencsak összehúzza magát. Azaz a pudingot legfeljebb megkóstolhatták az érintettek, de megenni már nem volt lehetőségük.

Persze üdvözlendő minden, a jogalkotási tevékenység javítását célzó intézkedés. (…) 

Félő azonban, hogy a feketésszürke gazdaság kifehérítését célzó törekvések jegyében fogant újabb módosítás nem éri el a célját. Az egyre szűkülő vidéki megélhetési lehetőségek, illetve a háztáji gazdaságok munkaerőigényének egymásra találását lehetővé tevő korábbi törvény megváltoztatása ugyanis egyik fél kedvét sem fogja gyarapítani. A gazdáknak csak bizonyos volumenen túl éri meg a különböző vállalkozói formák „felöltése”, a napszámosoknak pedig egyelőre csak az azonnal és hiánytalanul zsebbe kerülő összeg a fontos.

Így hát ki-, illetve félárnyékba szorul a mezőgazdasági napszámosok tekintélyes rétege, az ellenőrök pedig kényelmesen pásztázhatják a reklámipar szórólapozóinak szem előtt lévő rétegét. Az összképen pedig az sem javít, hogy mára azt is egyértelműsítették: az erdőkitermelésre fogadott napszámos nem végezhet szakképzettséget igénylő favágói munkát.”