„Úgy »megijedtek« a román hatalmasságok Vona Gábor, Szávay István, Zagyva György Gyula és más anyaországi politikusok marosvásárhelyi megjelenésétől, mintha a transznisztriai térségben állomásozó 14. orosz hadsereg lépte volna át az országhatárt, hiszen az államelnök, Traian Băsescu vezényletével mindjárt összeült a Legfelsőbb Védelmi Tanács megtárgyalni, mit tegyenek a Jobbik vezérével és társaival. Pedig egyszerű lenne a dolog: elő kell venni a törvényeket, s ha a jogszabályokat megszegték, meg kell büntetni őket, ha nem, hát nem.
A nagy csinnadratta után ez meg is történt, de nem ez volt a főcél. Inkább figyelmeztetni akarták a számukra örök ellenséget, vagyis az erdélyi magyarságot, hogy jobb lesz, ha csendben ül, ráadásul fel akarták tüzelni az erre mindig kész románságot azzal, hogy a székely népnek túlzott követelései vannak. Bár egyelőre területi autonómiát követelnek, de az egész Erdélyt akarják!
Vonáék távoztak, maradt a felhergelt, nacionalista román tömeg magyarellenes transzparensekkel felvonulni a stadionokban, üvölteni, hogy »Ki a magyarokkal az országból«. Érdekes, hogy a fasisztoid Nagyrománia Párt vezéreinek soviniszta szólamai után sosem hívták össze a tanácsot, az Új Jobboldal és Vatra üvöltözéseire sem figyeltek fel az illetékesek, sőt, az sem zavarja őket, hogy már több »fészek« bejáratánál leng a legionáriusok duplakeresztes, zöld zászlaja.”