Román hegymászóként, magyar kisebbségiként és román állampolgárként, de európai állampolgárként is úgy gondolom, hogy a mai világban nincsen helye semmiféle acsarkodásnak, meg nem értésnek. Magyar részről kapok olyan kritikákat, hogy miért viszem fel az ország zászlaját a csúcsokra.

 

 

Nem csak, innen Erdélyből is. Elfogadom, ha valaki bírál azért, mert nem vagyok elég jó hegymászó, ha egy sziklafalat nem másztam meg elég gyorsan vagy szép technikával. Viszont zavar, ha sporton kívüli dolgok miatt »szólnak be«. Én arra szeretnék koncentrálni, hogy az emberek megértsék egymást, tiszteljék egymást és együttműködjenek.

 

 

Igen. Nagyon maguk alá vágnak azok a magyar emberek, akik ilyesmivel próbálnak előhozakodni, mert én erdélyi magyar nemzetiségű román állampolgárként román hegymászónak tartom magam.

 

Ha magyar nemzetiségűként Ugandában élnék, akkor ugandai hegymászó lennék. Sokaknak az sem tetszik, hogy román nyelven kommunikálok a Facebook-oldalamon. Azért írok így, mert ezt mindenki érti, hiszen a romániai magyarság tud románul. Ha magyarul írnék, akkor a románok nem értenék. Ezért inkább azt a nyelvet használom, amit mindenki megért ebben az országban.

 

 

A magyarság megosztott itt Aradon is. Különböző érdekek vannak, és ezek mentén viszonyulnak az én teljesítményemhez is. Ez egy sajnálatos tény. Én látom az éremnek a másik oldalát is. Ha mi, egyszerű emberek nem ülnénk fel ennek a propagandának, akkor Romániában 18 millió ember azon dolgozna, hogy jobban éljünk, rendes házban lakjunk, jobb autót vegyünk, az útjainkat, autópályáinkat megépítsük. Ez esetben nem arról beszélnénk, hogy ki milyen nemzetiségű – magyar, román, német vagy szlovák -, hanem arról, hogy román állampolgárok, együtt dolgozunk. Mindenkinek van egy kultúrája, ez pozitív színfolt az ország térképén és együtt, csapatként dolgozunk az országért, és kész.”