„Az egyes hírtelevíziók vagy újságok kommentárjait hallgatva/olvasva, az az érzése támad az embernek, hogy vannak, főleg a Regátban, olyanok, akiknek nem levegőre, vízre és kenyérre van szükségük a létfenntartáshoz, életük egyetlen éltető ereje a nacionalizmus, magyarellenesség, a veszélyérzet fenntartása és a gyűlölet folyamatos szítása az emberekben. Azért emlegetik olyan gyakran 1990 márciusát – anélkül, hogy ismernék az események részleteit, hátterét és »utóéletét«, hogy táplálják a félelmet, az etnikai gyűlöletet. Ami, tegyük hozzá, nem jellemző az egyszerű emberekre, csak egyes politikusoknak jó, akik ezáltal próbálnak politikai tőkét kovácsolni a kampányokban. Mert egyébként a választási ígéreteiket már senki sem hiszi el. 

Ilyen »logika« vezethette azt a magát politikusnak nevező vásárhelyi egyént is, akit állítólag »rettegésben tartott«, »porig alázott« a székelyek múlt hétfői menetelése, és ügyészségi kivizsgálást követel, vagy egy másikat, aki már fel is jelentette a vádhatóságnál az SZNT elnökét. Holott a székelyek valamiért meneteltek a Székely Vértanúktól a főtérig, valamiért, nem valaki ellen.

Ezzel szemben holnapra a megyeháza elé hirdetett meg többórás tüntetést a Vatra Românească kulturális egyesület a magyar nyelv használata ellen a közigazgatásban, az orvosi egyetem önálló magyar karának létrehozása, a székely szimbólumok használata, és főleg az RMDSZ-es prefektus kinevezése ellen. Egyszóval minden ellen, ami magyar. Érdekes módon, most senki sem tiltakozik!

Mindeközben a vásárhelyi polgármesteri hivatal homlokzatán pár napja hatalmas banner díszeleg azzal a felirattal, hogy »Marosvásárhely – a harmónia, nem a konfliktusok városa!«.”